Az Országgyűlés 2015. június 9-i ülésnapján elfogadta a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvényt, mely a Magyar Közlöny 2015. évi 84. számában jelent meg.
A törvénymódosítás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 53/B. §-t egészítette ki egy új előírással.
53/B. § Vállalkozások közötti szerződésből, illetve szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződéséből eredő fizetési késedelem esetén a behajtási költségátalány megfizetésére – a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött szerződések tekintetében is – a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, így a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni a Ptk. hatálybalépését megelőzően, de értelemszerűen a behajtási költségátalány intézményének a bevezetését követően kötött azon szerződésekre, amelyekben késedelem esetén a kötelezett, illetve a szerződő hatóság behajtási költségátalány fizetésére köteles. A rendelkezés ezzel egyidejűleg értelmezi is a Ptk. – behajtási költségátalányra vonatkozó – 6:155. § (2) bekezdésében foglalt szabályt. Ennek indoka az, hogy a behajtási költségátalány sui generis jogintézményként ugyan, de lényegében a kárátalány szerepet kívánja betölteni, vagyis mindazon intézkedések költségeinek átalány formájában való megtérítését biztosítja a hitelező számára, amelyek a határidőre való teljesítés elmaradása miatt a követelés érvényesítésével kapcsolatosak. A behajtási költségátalány tehát funkciója szerint a kár egyik elemének, nevezetesen a kárigény érvényesítésével kapcsolatosan felmerült költségek megtérítését szolgálja. Rendeltetését tekintve tehát inkább a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősséggel, mintsem a teljesítés késedelme miatti kamatfizetési kötelezettséggel hozható összefüggésbe. Ez a jellegzetessége alapvetően amellett szól, hogy kárfelelősségi jellegű jogintézmény, amelynek esetében, ahogyan ezt a módosítás egyértelművé teszi, a felelősség alól a Ptk. 6:142. §-a alapján kimentésnek van helye. Erre utal továbbá az is, hogy a Ptk. a késedelmi kamatfizetési kötelezettségtől eltérően a behajtási költségátalány tekintetében nem mondja ki, hogy az ennek megfizetésére irányuló kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a késedelmét kimenti, vagyis e jogintézményt a késedelmi kamatfizetéstől eltérően nem objektív alapú szankcióként rendeli alkalmazni.