Az Áfa tv. 169. § l) pontja alapján az „önszámlázás” kifejezést akkor kell feltüntetni a számlán, ha a számlát a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő állítja ki. A számla-kibocsátási kötelezettséget a teljesítésre kötelezett adóalany helyett a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany is teljesítheti az Áfa tv. 160-162. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazva. Az „önszámlázás” kifejezést a feltételek megléte esetén akkor is fel kell tüntetni a számlán a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak, ha a teljesítésre kötelezett belföldön nyilvántartásba vett adóalany, és akkor is, ha a teljesítésre kötelezett külföldi (belföldön áfa alanyként nem regisztrált) adóalany.

Az önszámlázási megállapodások egyre elterjedtebbek manapság azon vállalatok körében, amelyek kiterjedt és széles körű beszállítói lánccal rendelkeznek.

Az önszámlázási rendszer lényege, hogy a beszerző cég úgy állapodik meg a beszállítóival, hogy a beszerzéseire vonatkozó számlákat és bizonylatokat önmaga állíthassa ki az adott beszállító nevében. De miért is jó ez? Egyfelől a beszerzésről szóló számla azonnal a beszerző, önszámlázó cég rendelkezésére áll, azonnal levonhatja az áfát. Másfelől a számla formai kritériumaival, tartalmával kapcsolatban a beszerzőnek nem lehetnek aggályai, nem generál véget nem érő levelezést a beszállító és a beszerző között, hogy jó-e a számla, hogyan kellene javítani.

Adókockázatot rejthet magában, mely az esetleges kettős számlázásból fakadhat. Ahhoz, hogy a vállalkozások minimálisra csökkentsék a kettős számlázás miatt felmerülő adókockázatokat, mindenképpen javasolt az önszámlázással kapcsolatos rendszerek, megállapodások és a kiállított bizonylatok, illetve azok kibocsátásának vizsgálata, valamint a rendszer megfelelő változtatása, amivel az adókockázatot meg lehet szüntetni.