Az egyszerűsített foglalkoztatás egy hasznos foglalkoztatási forma, mert viszonylag alacsony költséggel, rugalmasan lehet válaszolni a munkaerő piaci igények okozta kihívásokra. Az alkalmilag megnövekvő munkaerőigényt át lehet hidalni, a lökésszerűen jelentkező igényeket (pl. mezőgazdasági idénymunka, turisztikai, idegenforgalmi idénymunka) ki lehet elégíteni.

Természetesen, ez nem egy kiváló életforma, de átmenetnek, kereset kiegészítésnek alkalmas. Ez az a munkaviszony, amellyel mindkét oldal – a munkaadók és a munkavállalók – elégedettek lehetnek.

Az elején le kell szögezni, hogy nem kell a munkáltatónak az elszámolási évet követő év január 31-ig összesített igazolást adni az egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott magánszemélynek. (Természetesen, ha a munkáltató úgy dönt, akkor nincs akadálya a jövedelemigazolás kiadásának, az M30-as nyomtatvány megfelelő alkalmazásával.)

Év közben, az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott magánszemély számára a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme. Minden egyes foglalkoztatási időszak végén, legyen az akár egy nap, akár kettő, vagy éppen öt, a munkavállalót ki kell fizetni, és az előbb említett bizonylatot át kell adni számára

A 2010. évi LXXV. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról 9. § (2) bekezdése az alábbiakat mondja ki:

(2) foglalkoztatásból származó bevételből a természetes személynek nem kell jövedelmet megállapítania és bevallást benyújtania, feltéve hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétele nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) vagy – ha részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár – a garantált bérminimum napibérként meghatározott összegének szorzatát (e szorzat a továbbiakban: mentesített keretösszeg).

Tehát, ez azt jelenti, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevételből a magánszemélynek kizárólag akkor kell jövedelmet meg­állapítania és bevallást benyújtania, ha az egyszerűsített foglakoztatásból származó bevétele meghaladja az e foglakoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér, vagy garantált bérminimum napibérként meg­határozott összegének szorzatát.
(A filmipari statisztaként vég­zett alkalmi munka bevétele a kivétel, neki a bevételből jövedelmet nem kell megállapítani és bevallani. )

• Amennyiben a kifizetett összeg kisebb, vagy egyenlő mint a mentesített összeg, akkor a munkavállalónak nincs bevallási és adózási kötelezettsége,
• ha viszont a kifizetett összeg nagyobb, mint a mentesített összeg, akkor a mentesített összeg feletti rész munkaviszonyból származó jövedelemként kell bevallani, és a különbözet után adózni.