Az szja törvény 3. § 9. pontja értelmében az üzletrész szokásos piaci értéke – ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja – a jogügylet (eladás) létrejöttének napján ismert, a kft. beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből az üzletrészre arányosan jutó rész, növelve a kft. olyan kötelezettségének összegével, amely az üzletrészhez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a jogügylet (eladás) létrejöttének napján még fennáll.
9. Szokásos piaci érték: az az ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet
a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy
b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy
c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy
d) független fél által az ügylet révén elért – megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített – ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy
e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy
f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg
azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke – ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja – a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.
Az üzletrész eladása ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely
– meghaladja a szokásos paci értéket, az szja törvény 28. § (14) bekezdése szerint egyéb jövedelemnek,
(14) Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.
– a szokásos piaci értékből az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét meghaladja, az szja törvény 67. § (1) bekezdése szerint árfolyamnyereségnek minősül.
67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.
Adó és eho kötelezettség:
– Az egyéb jövedelemnek minősülő bevételrész az összevont adóalap része, amelyből a kft.-nek a kifizetéskor a 16 százalék adóelőleget le kell vonnia, továbbá a kft.-t terhelő 27 százalék ehóval együtt be kell vallania és be kell fizetnie az ügylet napját követő hónap 12-éig.
– A magánszemély által igazolt szerzési érték- és járulékos költség-adatok figyelembevételével megállapított árfolyamnyereségből a kft.-nek a kifizetéskor a 16 százalék adót, és a magánszemélyt terhelő 14 százalékos ehót le kell vonnia, be kell vallania és be kell fizetnie az ügylet napját követő hónap 12-éig, azzal, hogy a 14 százalékos eho a magánszemélyt addig terheli, amíg nem nyilatkozik, hogy az egészségbiztosítási járulékot vagy a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a hozzájárulás-fizetési felső határig megfizette.
Az eho törvény 3. § (3) bekezdése szerint ugyanis:
„A magánszemély az adóévben megszerzett
a) vállalkozásból kivont jövedelem [szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [szja tv. 65/A §],
c) osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [szja tv. 49/C §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [szja tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg
után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36–37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)–e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot…”.