A teljesség igénye nélkül az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:

Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért

Általános szabály, hogy a törvény tiltja a károkozást, minden károkozás jogellenes, kivéve, ha törvény ezt kifejezetten megengedi. Aki pedig másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, akkor mentesülhet, ha a magatartása nem felróható. A felróhatóságot az adott helyzetben elvárható magatartás megsértése jelenti. A felróhatóság hiánya kimentési ok, feltéve, ha azt bizonyítani tudják.

Az új Ptk. taxatíve felsorolja, hogy mikor nem jogellenes a károkozás:

• ha a károsult belegyezik a károkozásba (pl. sportjátékoknál),
• jogos védelmi helyzetben (itt mindig az arányosságot kell vizsgálni, de a felróhatóság hiányával mentesülni lehet a felelősség alól),
• szükséghelyzetben (szomszédjogok),
• ha jogszabály által megengedett magatartással okoznak kárt, feltéve, hogy ez a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti vagy jogszabály kártalanítás fizetését rendeli (például ha egy engedélyezett építkezés a szomszédos ház kilátását elvonja, a szomszéd követelhet kártérítést)

Változott a kártérítés módjának a fő szabálya: az eredeti állapot helyreállítása helyett a kárt elsősorban pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

Új szabály, hogy a károkozók egymás közötti viszonyában alkalmazható a méltányosság, azaz a bíróság nemcsak egyetemlegesen, hanem külön-külön is marasztalhat. Lényeges, hogy bekerült a Ptk-ba, hogy akkor is a többes károkozásra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ha a kárt több egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik okozhatta és nem állapítható meg a károkozó tényleges személye.

A szerződésszegéssel okozott kár

Az új Ptk-ban szétválik a kontraktuális (szerződésszegéssel okozott károkért) és a deliktuális (szerződésen kívüli károkért) való felelősség. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség az új kódexben objektív alapú felelősség, ami azt jelenti, hogy a jogszabály egyrészt szigorítja a kimentést, másrészt a szerződéskötéskor előre látható károk megtérítésére korlátozza a szerződésszegő felelősségét. A kimentést csak akkor engedi meg az új kódex, ha a szerződésszegés a szerződést szegő fél ellenőrzési körén kívül eső olyan elháríthatatlan ok miatt következett be, amely nem volt előre látható a szerződés megkötésekor – azaz megtörik a teljes kártérítés elve, csak a következményi károk és az elmaradt haszon tekintetében áll fenn a felelősség. Mindezek miatt az új Ptk. hatálybalépésével fokozott jelentősége lett annak, hogy a vállalkozások egymás között létrejött szerződéseiben közreműködő jogi képviselők a szerződő partnereket körültekintően tájékoztassák a szerződésszegés várható következményeire. A bizonyítási teher alapvetően a károsulton van, és méltányossági alapon a kár mértéke nem csökkenthető.

Cselekvőképesség és személyiségvédelem

Megszűnt a cselekvőképességet kizáró gondnokság, helyette részben, illetve teljesen lehet korlátozni a cselekvőképességet, de általános jelleggel nem, csak bizonyos ügycsoportokra vonatkozóan.

A személyiségvédelem területén a legnagyobb változás a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményeként bevezetett sérelemdíj intézménye, ami felváltja a nem vagyoni kártérítést. A sérelmet szenvedettnek a jogsértés tényén túl a hátrány okozását nem kell bizonyítani, azaz a sérelem ténye már önmagában elegendő a kártérítés megállapításához. A bírói gyakorlatra bízza azonban a törvény, hogy a bagatell igényeket és azok megtérítését hogyan lehet ilyenkor kiszűrni.

Jogi személyek

A társasági jog anyagi jogi szabályai bekerültek az új kódexbe, azzal az alapvető szemléletváltással, hogy főszabály a diszpozitivitás, azaz az általános eltérést engedő szabály. Bármit megtehetnek a felek, amit a törvény nem tilt. Tehát csak attól nem lehet eltérni a társasági szerződésben, amit kifejezetten tilt a törvény.

Biztonsági klauzulaként beépítették azonban a kódexbe, hogy megakadályozhatók olyan társasági jogi gesztusok, amiket nem célszerű megengedni. Ezért konkrét tilalom nélkül is semmis az olyan társasági jogi rendelkezés, ami sérti a hitelezők, a kisebbség érdekét vagy a munkavállalók érdekeibe ütközik, vagy a társaság feletti felügyelet gyakorlását akadályozza.

A társasági jog szabályai egyebekben alapvetően nem változtak, a korlátolt felelősségű társaságok saját üzletrészének korlátozása és törzstőkéjének megemelési kötelezettsége kivételével.

A vezető tisztségviselő felelőssége: alapvetően nem változik

Alapvetően nem változott a vezető tisztségviselők felelőssége. Az új Ptk. szabályozásának egyetlen többleteleme az, hogy ha a vezető tisztségviselő e minőségében eljárva szerződésen kívül harmadik személynek kárt okoz, akkor vele együtt egyetemlegesen a cége is köteles helytállni.

A vezető tisztségviselő felelősségéről az új kódex három helyen rendelkezik:

• A 3. könyv 24. §-ában: ahol kimondja, hogy a vezető tisztségviselő felel a társasággal szemben a szerződésszegésért okozott kártérítésre vonatkozó szabályok szerint. Mivel a szerződésszegéssel okozott kárfelelősség objektív alapú lett, itt valóban szigorúbb a szabály, azonban ettől a diszpozitivitás elve alapján el lehet térni, azaz például összegszerűen korlátozható a vezető tisztségviselő felelőssége
• A 3. könyv 118. §-ában: ahol arról rendelkezik, hogy a már felszámolás alatt álló társaság hitelezői kivételesen pert indíthatnak a vezető tisztségviselővel szemben. Ez a felelősségi alakzat a GT-ben eddig is szabályozva volt, ezt emelték be az új Ptk-ba.
• A 6. kötelmi jogi könyv 541. §-ában: ezt a felelősségi alakzatot értelmezik félre sokan. A deliktuaális felelősség körében, azaz ha a vezető tisztségviselő e minőségében eljárva szerződésen kívül okoz harmadik személynek kárt, akkor vele együtt egyetemlegesen a cége is köteles helytállni.

Mindhárom felelősségi szabály diszpozitív, el lehet tőle térni, azaz a felelősséget a felelősséget lehet korlátozni.  A deliktuális felelősség körében azonban a szándékos károkozásért, illetve az életben, testi épségben okozott kárért való felelősséget nem lehet kizárni.

Öröklés

Alapvetően megváltozik a túlélő házastárs (özvegy) öröklési jogállása. Amennyiben az örökhagyónak van leszármazója, akkor az özvegy a leszármazó mellett csak korlátozott haszonélvezeti jogot gyakorol, viszont egy gyermekrészt örököl a hagyaték többi részéből. Amennyiben az örökhagyó leszármazó nélkül hal meg, akkor az özvegy az örökhagyó szülei fele-fele arányban örökölnek.

Nagyobb hangsúlyt kap a végrendeleti öröklés, a köteles rész mértéke pedig a törvényes örökrész harmadára csökkent.

A jogalkalmazási gyakorlat nagy kihívás előtt áll, hiszen a régi Ptk. még sokáig élni fog, az átmeneti rendelkezések (2013. évi CLXXVII. törvény) mondják meg, mikor és mennyiben, melyik törvényt kell majd alkalmazni.