A számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 2016. január 1-jétől hatályos 11/A. §-a értelmében a számlázó programnak olyan önálló, de a programba beépített, „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval kell rendelkeznie, amelynek elindításával adatexport végezhető

a) a kezdő és záró dátum (év, hónap, nap) megadásával meghatározható időszakban kibocsátott, illetve

b) a kezdő és a záró számlasorszám megadásával meghatározható sorszámtartományba tartozó számlákra.

A Rendelet 2. § 5. pontja értelmében e jogszabály alkalmazásában adatexport az adóalany által elektronikus adathordozón tárolt adatoknak az adóhatóság rendelkezésére bocsátása a Rendelet 2. melléklete szerint és a 3. mellékletében meghatározott adatszerkezetben.

A hivatkozott előírások alapján 2016. január 1-jétől a számlázó programnak „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval kell rendelkeznie. E funkciónak a Rendelet megfogalmazása értelmében egyrészt önállóan működőnek, másrészt a számlázó programba beépítettnek kell lennie, ettől eltérni nem lehet. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a többfunkciós, moduláris felépítésű szoftverek „határainak” kijelölése a fejlesztő döntése. Nem kifogásolható, ha egy szoftver az adatexportot az adott rendszer egyes komponenseinek egymás után vagy egymással párhuzamosan történő használatának eredményeképpen hajtja végre.

A Rendeletben meghatározott valamennyi kötelezettség kiterjed minden olyan számlázó programra, amellyel olyan számlát állítanak ki, amelyre az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 158/A. §-a alapján a belföldi szabályok az irányadóak, abban az esetben is, ha csak áfa-regisztrált adóalanyról van szó, illetve, ha ez utóbbi ideiglenesen nem folytat belföldön adóköteles ügyletet. Nem terjed ki ugyanakkor a Rendeletben meghatározott kötelezettség a Rendelet 1/A. §-a értelmében arra az adóalanyra, aki (amely) belföldön nem regisztrált, mivel az ún. egyablakos rendszeren keresztül teljesíti a belföldi áfa fizetési kötelezettségét.

A Rendelet 10. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően a számlázó program fejlesztője által készített felhasználói dokumentációnak tartalmaznia kell a számlázó program működésére, használatára vonatkozó részletes leírást és a számlázó program valamennyi funkciójának ismertetését, továbbá a számlázó program funkcióinak módosítása esetén az értékesítő, rendelkezésre bocsátó köteles gondoskodni arról, hogy a vevő, felhasználó rendelkezésére álljon a dokumentáció funkciómódosítást leíró kiegészítése, módosítása. Ennek megfelelően a felhasználói dokumentációnak a számlázó program valamennyi funkciójának működését ismertetni kell, ideértve az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkciót is. Így abban az esetben, ha a már használatba vett számlázó programban az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkció, mint módosítás kerül megvalósításra, akkor a felhasználói dokumentáció kiegészítendő, illetve módosítandó.

A Rendelet 10. § (2) és (5) bekezdése értelmében a dokumentáció kiegészítését, illetve módosítását abban az esetben is el kell végezni, ha az adóalany saját fejlesztésű programot használ.

Az adózónál a számlázó program „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkciójának alkalmazásával megvalósuló adatexportra csak eseti jelleggel, adóhatósági ellenőrzés keretében kerül sor. Az adatszolgáltatás Rendelet szerinti, megfelelő tartalommal és szerkezetben történő teljesítése azon ellenőrzött adóalany felelőssége, akinek (amelynek) a nevében a számlát kiállítják. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (1) bekezdés h) pontja értelmében az adózó mulasztási bírsággal sújtható, ha a külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt, számlázó programot. Amennyiben tehát a számlázó program nem felel meg a Rendelet követelményeinek – így például nem rendelkezik „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkcióval –, úgy a számlázó programot előállító, forgalmazó adózó felelőssége is felmerülhet.

Az adatszolgáltatást a számlázó program alkalmazásával kiállított számlák (ideértve a módosító és az érvénytelenítő számlákat is) tekintetében kell teljesíteni. A szolgáltatandó adatok köre nem bővebb az előállított számlákon ténylegesen feltüntetett adatoknál.

A Rendelet 3. melléklete szerinti XSD séma azt az egységes adatszerkezetet határozza meg, amelyben a kiállított számlákban szerepeltetett adatok az adatexport során szolgáltatandóak. A séma úgy lett kialakítva, hogy az – lehetőség szerint – az adózó által a számlán szerepeltetett valamennyi lehetséges adatot tartalmazza.

 A gyakorlat bizonyos esetekben megköveteli – például akkor, ha az exportált adatállomány rendkívül nagyméretű – a Rendelet pedig kifejezetten nem tiltja, hogy az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” több fájlra darabolja a szolgáltatandó adatokat. Az adatszolgáltatásra kötelezett adózó felelőssége, hogy a részletekben végrehajtott adatszolgáltatás teljes körű legyen és megfeleljen az előírásoknak.

 A 2016. január 1-jét megelőzően kiállított számlák tekintetében a számlázó programnak nem kötelező az adatexportot biztosítani. Ezzel együtt a 2016. január 1-jén vagy azt követően kiállított, de egy korábbi számlát módosító, érvénytelenítő számla vonatkozásában az adatexportot már biztosítani kell.

Természetesen az adózó dönthet úgy, hogy a 2016. január 1-jét megelőzően kiállított számlák esetében is biztosítja az „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkció használatával történő adatexportot.

A névjegyzék a 2011. évi CLXXXI. törvény 86.§ (1) bekezdése szerint közhiteles.

A nyilvántartás fennálló, illetve törölt adatai nyilvánosak, azok az országos névjegyzék útján az interneten azonosítás nélkül megtekinthetőek.

Az alapítványok és az egyesületek bírósághoz benyújtott iratai nyilvánosak, ideértve a még el nem bírált kérelmet és mellékleteit is, azokat bárki megtekintheti, azokról feljegyzést készíthet.

Itt találja:

http://birosag.hu/allampolgaroknak/civil-szervezetek/civil-szervezetek-nevjegyzeke-kereses

A korábbi évek gyakorlatától eltérő eljárási szabályok szerint utalja a NAV a kedvezményezetteknek a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásából összegyűlt támogatást. 2015-ben kizárólag azok a civil kedvezményezettek részesülhetnek a felajánlásokból, amelyek tavaly szeptember 30-ig elektronikus úton regisztráltak a NAV-nál.

A NAV internetes honlapján a http://www.nav.gov.hu/nav/szja1_1 link alatt megtalálható az érvényesen regisztrált civil szervezetek listája. A 2014-es rendelkező évtől köztartozás esetén a NAV a felajánlott összeg megfelelő részét a köztartozás kiegyenlítésére átvezeti és a fennmaradó összeget kiutalja.

Annak a civil szervezetnek, amely 2016-ban szeretne az 1 százalékos felajánlásokból részesülni, idén szeptember 30-ig kell benyújtania a 15EGYREG nyomtatványt a NAV-hoz, mivel a regisztrációs kérelem benyújtásának határideje a rendelkező évet megelőző év szeptember 30-a.

A határidő jogvesztő, tehát aki idén elmulasztja a regisztrációt, legközelebb már csak 2017-től válhat kedvezményezetté.  A regisztráció visszavonásig érvényes.

Bővebb információ a NAV honlapján (www.nav.gov.hu) a 26-os számú információs füzetben található.

Az Áfa törvény 2015. július 1-től és 2016. január 1-től hatályba lépő változásai szerint két lépcsőben kerül bevezetésre az új módszer az elszámolási időszakos ügyletek Áfa szerinti teljesítési időpontjának meghatározására.

 2015. július 1-től

 Kizárólag az alábbi három tevékenység kapcsán kell az új szabályt alkalmazni:

• könyvviteli szolgáltatás
• könyvvizsgálói szolgáltatás
• adótanácsadói szolgáltatás

Teljesítés időpontja:

Fő szabály szerint: az ellenérték megtérítésének időpontja (fizetési határidő) az elszámolási időszak utolsó napja.

Kivétel ez alól: ha az ellenérték esedékessége az elszámolási időszak utolsó napját

• Megelőzi, akkor a számla kibocsátás időpontja,

• Követi, akkor fizetési határidő, de legkésőbb az elszámolási időszakot követő 30. nap.

Az új szabályt a fenti három tevékenység esetén az olyan 2015. július 1-én, vagy azt követően kezdődő elszámolási időszakra kell alkalmazni, melyek fizetési esedékessége szintén 2015. július 1-én vagy azt követően van.

 Példák:

2015. június havi könyvelési díj* teljesítési időpontja: (régi szabály)

2015. július havi könyvelési díj* teljesítési időpontja: (az elszámolási időszak: 2015.07.01-07.31.)

Felhívjuk figyelmüket, hogy az elszámolási időszak nem a lekönyvelt időszakot jelenti, hanem a tényleges munkavégzési időszakot kell az alatt érteni.

Az szja törvény 3. § 9. pontja értelmében az üzletrész szokásos piaci értéke – ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja – a jogügylet (eladás) létrejöttének napján ismert, a kft. beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből az üzletrészre arányosan jutó rész, növelve a kft. olyan kötelezettségének összegével, amely az üzletrészhez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a jogügylet (eladás) létrejöttének napján még fennáll.
9. Szokásos piaci érték: az az ellenérték (a továbbiakban ideértve a kamatot is), amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének. Nem független felek között a szokásos piaci érték az az ellenérték (ár, kamat), amelyet

a) független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék, szolgáltatás értékesítésekor gazdaságilag összehasonlítható piacon (összehasonlító módszer), vagy

b) a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ellenértékből (árból) a viszonteladói költségek és a szokásos haszon levonásával határoznak meg (viszonteladási árak módszere), vagy

c) a termék, a szolgáltatás szokásos haszonnal növelt közvetlen önköltségével határoznak meg (költség és jövedelem módszer), vagy

d) független fél által az ügylet révén elért – megfelelő vetítési alapra (bevétel, költség, tárgyi eszközök és nem anyagi javak) vetített – ügyleti nyereség figyelembevételével állapítanak meg (ügyleti nyereségen alapuló módszer), vagy

e) a nem független felek az ügyletből származó összevont nyereségnek gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban történő felosztásával határoznak meg, ahogy független felek járnának el az ügyletben (nyereség-megosztásos módszer), vagy

f) egyéb módszerrel állapítanak meg, ha a szokásos piaci érték az a)-e) pont szerinti módszerek egyikével sem határozható meg

azzal, hogy szokásos haszon az a haszon, amelyet összehasonlítható tevékenységet végző független felek összehasonlítható körülmények között elérnek, továbbá tőzsdén nem forgalmazott részvény, valamint vagyoni betét, üzletrész és más hasonló, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés szokásos piaci értéke – ha a magánszemély ennek ellenkezőjét nem bizonyítja – a vagyoni részesedést kibocsátó jogi személynek, egyéb szervezetnek a vagyoni részesedés megszerzésének alapjául szolgáló szerződés megkötésének, jogügylet létrejöttének napján ismert, a beszámoló elfogadására jogosult szerve által már jóváhagyott beszámoló mérlegében kimutatott saját tőke összegéből a vagyoni részesedésre arányosan jutó rész, növelve a kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet olyan kötelezettségének összegével, amely a vagyoni részesedéshez kapcsolódó jóváhagyott osztalék, részesedés címén a vagyoni részesedés megszerzésekor még fennáll.

Az üzletrész eladása ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely

–        meghaladja a szokásos paci értéket, az szja törvény 28. § (14) bekezdése szerint egyéb jövedelemnek,

(14⁾ Értékpapír vagy más vagyoni érték átruházása esetén egyéb jövedelem az átruházás ellenében megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket, kivéve, ha adókötelezettségének e törvény szerinti jogcíme egyébként megállapítható.

–        a szokásos piaci értékből az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét meghaladja, az szja törvény 67. § (1) bekezdése szerint árfolyamnyereségnek minősül.
67. § (1) Árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek az említett különbözetből az a rész, amelyet e törvény előírásai szerint más jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni.

Adó és eho kötelezettség:

–        Az egyéb jövedelemnek minősülő bevételrész az összevont adóalap része, amelyből a kft.-nek a kifizetéskor a 16 százalék adóelőleget le kell vonnia, továbbá a kft.-t terhelő 27 százalék ehóval együtt be kell vallania és be kell fizetnie az ügylet napját követő hónap 12-éig.
–        A magánszemély által igazolt szerzési érték- és járulékos költség-adatok figyelembevételével megállapított árfolyamnyereségből a kft.-nek a kifizetéskor a 16 százalék adót, és a magánszemélyt terhelő 14 százalékos ehót le kell vonnia, be kell vallania és be kell fizetnie az ügylet napját követő hónap 12-éig, azzal, hogy a 14 százalékos eho a magánszemélyt addig terheli, amíg nem nyilatkozik, hogy az egészségbiztosítási járulékot vagy a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a hozzájárulás-fizetési felső határig megfizette.

Az eho törvény 3. § (3) bekezdése szerint ugyanis:
„A magánszemély az adóévben megszerzett
a) vállalkozásból kivont jövedelem [szja tv. 68. §],
b) értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [szja tv. 65/A §],
c) osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [szja tv. 49/C §],
d) árfolyamnyereségből származó jövedelem [szja tv. 67. §],
e) ingatlan bérbeadásából [szja tv. 16. § (1) bekezdés] származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg
után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában a Tbj. 19. § (3) bekezdése alapján megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. § (1) bekezdése alapján megfizetett egészségbiztosítási járulék, a Tbj. 36–37. §-a és 39. § (2) bekezdése alapján megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint az a)–e) pontban meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot…”.

Az Országgyűlés 2015. június 9-i ülésnapján elfogadta a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvényt, mely a Magyar Közlöny 2015. évi 84. számában jelent meg.

A törvénymódosítás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 53/B. §-t egészítette ki egy új előírással.

53/B. § Vállalkozások közötti szerződésből, illetve szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződéséből eredő fizetési késedelem esetén a behajtási költségátalány megfizetésére – a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött szerződések tekintetében is – a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, így a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni a Ptk. hatálybalépését megelőzően, de értelemszerűen a behajtási költségátalány intézményének a bevezetését követően kötött azon szerződésekre, amelyekben késedelem esetén a kötelezett, illetve a szerződő hatóság behajtási költségátalány fizetésére köteles. A rendelkezés ezzel egyidejűleg értelmezi is a Ptk. – behajtási költségátalányra vonatkozó – 6:155. § (2) bekezdésében foglalt szabályt. Ennek indoka az, hogy a behajtási költségátalány sui generis jogintézményként ugyan, de lényegében a kárátalány szerepet kívánja betölteni, vagyis mindazon intézkedések költségeinek átalány formájában való megtérítését biztosítja a hitelező számára, amelyek a határidőre való teljesítés elmaradása miatt a követelés érvényesítésével kapcsolatosak. A behajtási költségátalány tehát funkciója szerint a kár egyik elemének, nevezetesen a kárigény érvényesítésével kapcsolatosan felmerült költségek megtérítését szolgálja. Rendeltetését tekintve tehát inkább a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősséggel, mintsem a teljesítés késedelme miatti kamatfizetési kötelezettséggel hozható összefüggésbe. Ez a jellegzetessége alapvetően amellett szól, hogy kárfelelősségi jellegű jogintézmény, amelynek esetében, ahogyan ezt a módosítás egyértelművé teszi, a felelősség alól a Ptk. 6:142. §-a alapján kimentésnek van helye. Erre utal továbbá az is, hogy a Ptk. a késedelmi kamatfizetési kötelezettségtől eltérően a behajtási költségátalány tekintetében nem mondja ki, hogy az ennek megfizetésére irányuló kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a késedelmét kimenti, vagyis e jogintézményt a késedelmi kamatfizetéstől eltérően nem objektív alapú szankcióként rendeli alkalmazni.

A kormány 2015. június 12-én megszületett határozatában jóváhagyta a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS-ek) egyedi beszámolási célokra történő magyarországi bevezetésének ütemezését.

A vállalatok versenyképességének fenntartásához jelentősen hozzájárul, ha beszámolójukat nemzetközi standardok szerint készítik el, hiszen emiatt vonzóbbak lehetnek a külföldi befektetők számára, akik a befektetetési döntéseikhez nemzetközileg is összehasonlítható és transzparens adatokat igényelnek, hatékonyabban kiküszöbölve a befektetésben rejlő potenciális üzleti kockázatokat.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő magyarországi bevezetésének ütemezése a következő:

2016. január 1-ig (választható):

A Magyar Nemzeti Bank által felügyelt intézmények kivételével azon vállalkozások számára, amelyek:

• értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának szabályozott piacain forgalmazzák.
• anyavállalati döntés alapján azon vállalkozások számára, amelyek legfelsőbb anyavállalata a konszolidált beszámolóját az IFRS-ek alapján készíti el.

2017. január 1-ig (kötelező):

• Azon vállalkozások számára, amelyek értékpapírjait az EGT bármely tagállamának szabályozott piacain forgalmazzák.
• A hitelintézetekkel és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások számára, a szövetkezeti hitelintézetek és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjában részt vevő egyéb hitelintézetek, valamint egyes kisebb méretű hitelintézetek kivételével.

2017. január 1. (választható):

• A biztosítók számára, a szolvencia II. szabályozás alá nem tartozó biztosító egyesületek kivételével.
• Az MNB felügyelete alá tartozó, az előzőekben nem említett pénzintézetek számára, a pénztárak kivételével.
• Az előzőekben nem említett, könyvvizsgálati kötelezettség alá eső társaságok számára.

2018. január 1. (kötelező):

A szövetkezeti hitelintézetek és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjában részt vevő egyéb hitelintézetek, valamint egyes kisebb méretű hitelintézetek számára.

A 2014. évi LXXIV. törvény szerint 2015. július 1-jétől valamint 2016. január 1-jétől változik a határozott időre szóló elszámolás. Az új rendelkezés alapvetően nem változott, továbbra is ide tartoznak a termékértékesítések és a szolgáltatások, ha a felek egy meghatározott naptári időszakra összevontan számolnak el. A változás lényege, hogy az áfa (számla) teljesítési időpontja nem a számla fizetési határideje, hanem az elszámolási időszak utolsó napja.

Ezt a változást először az alábbi 3 tevékenység esetén kell alkalmazni, 2015. július 1-jétől:

• könyvviteli szolgáltatás
• könyvvizsgálói szolgáltatás
• adótanácsadói szolgáltatás

A jelenleg érvényes áfatörvény értelmében továbbra is a szerződésben meghatározott elszámolási időszakonként kell a számlát kiállítani, és a fizetés esedékessége a meghatározó az adófizetési kötelezettség keletkezése szempontjából. 

A számlakiállítás alap szabálya, hogy azt késedelem nélkül, de legkésőbb a teljesítéstől számított 15 napon belül kell kibocsátani. 2016. január 1-jétől minden adózóra kiterjedő új szabályozás már egyértelművé teszi az egyes teljesítési időpontokhoz kapcsolódó határidőket, megszüntetve ezzel az indokolatlanul elhúzódó bizonylat kiállításokat.

Az új szabályt azonban akkor kell alkalmazni, ha a teljesítési időszak és a fizetési határidő is 2015. június 30-át követő napra esik. Például a 2015. júniusi időszakra vonatkozó havi könyvelési díj számlánkon a fizetési határidő és a teljesítés dátuma is 2015. július 06. -a lesz. Ezzel szemben az új szabályozás szerint a 2015. júliusi időszakra vonatkozó számláinkat már úgy fogjuk kiállítani, hogy a fizetési határidő 2015. augusztus 06- a lesz, míg a teljesítés dátuma 2015. július 31-e.

Előre fizetés esetén áfa-t is tartalmazó előlegként kell kezelni, előlegszámlát kell kibocsátani, és később a tényleges teljesítés időpontjára kiállított végszámlában az előleget ki kell vezetni.

2016. január 1- jétől valamennyi időszakos elszámolású ügylet esetén már az új szabályt kell alkalmazni. A számlázási szabályok megegyeznek a fent említett számlázási renddel.

Ami nem változik, de fontos szem előtt tartani egy folyamatos teljesítésű számla kiállításakor:

• A folyamatos teljesítés szabályait akkor kell alkalmazni, ha a felek egy meghatározott naptári időszakra összevontan számolnak el és nincs az időszakra vonatkozóan a teljesítésekről külön teljesítési igazolás.
• Az elszámolási időszak nem lehet hosszabb 12 hónapnál. Ha mégis hosszabb, akkor a teljesítés dátuma a 12. hónap utolsó napja.
• EU-n belüli adómentes értékesítésnél az elszámolási időszak nem lehet hosszabb egy naptári hónapnál. Ha mégis hosszabb, akkor a teljesítési időpont a hónap utolsó napja.
• Nemzetközi fordított adózású szolgáltatásnál az elszámolási időszak nem lehet hosszabb egy naptári évnél.
• A számlát az elszámolási időszak utolsó napját követő 15 napon belül ki kell állítani
• Devizás számlánál a kibocsátás napján érvényes árfolyamon kell forintosítani (a választott hitelintézet devizaeladási árfolyamát, mikrogazdálkodói beszámolót készítők pedig az MNB árfolyamát használják!)

2015. július 1-jétől a könyvviteli, könyvvizsgálói, adótanácsadói szolgáltatókra, 2016. január 1-jétől minden adózóra vonatkozó az új szabályozás összefoglalva:

1. Ha mind a számlakibocsátás, mind az esedékesség megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját, akkor a teljesítés a számlakibocsátás időpontja.
2. Ha az esedékesség megelőzi az elszámolási időszak utolsó napját vagy arra esik, ugyanakkor a számlakibocsátás az elszámolási időszak utolsó napját követi, akkor elszámolási időszak utolsó napja a teljesítés időpontja.
3. Ha az esedékesség az időszak utolsó napját követi, de az időszak utolsó napját követő 30. napot nem éri el, akkor függetlenül a számlakibocsátás időpontjától az esedékesség a teljesítés időpontja.
4. Ha az esedékesség az időszak utolsó napját követő 30. napon túli időpont, akkor függetlenül a számlakibocsátás időpontjától a teljesítési idő az elszámolási időszak

A cserét pótló vétel néven ismert jogintézmény alapján lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon – terhekkel nem csökkentett – forgalmi értékének a különbözete.

A 2014. december 31-ig hatályos szabályok értelmében, ha az eladás a vásárlás után, az attól számított egy éven belül valósult meg, akkor a megvásárolt lakás után a vagyonszerző köteles volt a részére kiszabott illeték megfizetésére, és csak a sikeres eladást követően lehetett kérelmezni a forgalmi értékek különbözetén felüli összegre jutó illeték visszatérítését.

2015. január 1-jétől a törvény – a régi szabályok fenntartása mellett – egy új megoldást is kínál a fenti helyzetre.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (6) bekezdése értelmében, ha a magánszemély legkésőbb a lakásvásárlás illeték-kiszabásra történő bejelentéséig nyilatkozik arról, hogy a lakásvásárlását követő egy éven belül a másik lakástulajdonát értékesíti, és kéri, hogy az állami adóhatóság a vagyonszerzés után járó illetéket a cserét pótló vétel szabályainak alkalmazásával állapítsa meg, akkor az állami adóhatóság a vásárolt lakás forgalmi értékét megállapítja, és döntés közlése nélkül felfüggeszti az illetékkiszabási eljárást.

Amennyiben a magánszemély igazolja, hogy a lakásvásárlást követő egy éven belül a másik lakástulajdonát eladta, az állami adóhatóság a felfüggesztett eljárást folytatja, és a vásárolt és az eladott lakás forgalmi értékének különbözete alapján állapítja meg a fizetendő illeték összegét.

Abban az esetben, ha a magánszemély nem igazolja a lakástulajdona egy éven belüli értékesítését, akkor a vásárolt lakás forgalmi értéke után illetéket, továbbá az illeték összege után, a magánszemély nyilatkozata benyújtásának napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével számított pótilletéket szab ki az állami adóhatóság.

Az illetékkedvezményről nyilatkozni és a halasztott illetékalap kedvezményt kérelmezni az illetékkiszabás célját szolgáló B400-as jelű nyomtatványon célszerű megtenni.

A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tao tv.) 8. § (1) bekezdésének n) pontja szerint az átadónál a véglegesen átadott pénzeszközt adóalapot növelő jogcímként kell a társasági adóalap megállapításánál figyelembe venni. Az átadó társaságnál ezen korrekciós tételen kívül adófizetési kötelezettség nem keletkezik.

Ezzel szemben a pénzt átvevőnél a Tao törvény 7. § (1) bekezdés ly) pontja, valamint a (8) bekezdés alapján a bevételként elszámolt összeg adóalapot csökkentő tétel, tekintettel arra, hogy a juttató a társasági adó hatálya alá tartozik.