Azon projektek esetében, ahol a megítélt támogatási összeg meghaladja az 50 millió Ft-ot, a projekt befejezésekor kötelező a projektszintű könyvvizsgálat elvégzése, az erről szóló igazolást a záró elszámolási csomag részeként szükséges benyújtani.

A Miniszterelnökség és az Irányító Hatóságok a Magyar Könyvvizsgálói Kamara megkeresésre és kérésére elkészített egy iránymutatást az európai uniós támogatások könyvvizsgálata tárgyában kötendő könyvvizsgálói szerződésekhez.

Az iránymutatás tartalmazza a könyvvizsgálói tevékenységre vonatkozó indokolt tartalmi elvárások és elemeket, valamint a kerülendő (a könyvvizsgálati kompetenciát meghaladó, illetve a standardokkal ütköző) tartalmi elemek számbavételét.

A 2007-13-as programozási időszakra vonatkozóan a 2015. április 30. után megkötött könyvvizsgálatra vonatkozó szerződések kapcsán szükséges alkalmazni a 4400. témaszámú standardben foglaltakat. A 2015. április 30. előtt megkötött szerződéseket nem kell módosítani.

A 2014-20-as programozási időszakban minden projekt esetében, ahol a könyvvizsgálat kötelező, ott az iránymutatásban foglaltak alapján kell megkötni az európai uniós támogatások könyvvizsgálatára vonatkozó szerződéseket.

Érdekes lehet a következő projektekre 

272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet

a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről

A projekt vonatkozásában végzett könyvvizsgálói szolgáltatás, az összes elszámolható költséghez viszonyított aránya nem lehet több, mint 0,5%. A felhívásban projektszintű könyvvizsgálat előírása kizárólag az arra vonatkozó elvárás-rendszer jogszabályokkal összhangban történő meghatározása esetén lehetséges.

74. § (3) bek. már 2014-re is törlésre került. (Az exportértékesítés árbevételét csökkenti a magyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó – devizában, valutában vagy forintban számlázott, illetve fizetett – szállítási és rakodási-raktározási költség a számlázott, fizetett forintösszegben, a valutának, illetve a devizának a teljesítés napjára vonatkozó – a 60. § (4)-(6) bekezdése szerinti – devizaárfolyamon átszámított forintértékén.) Nem kell a külföldi és belföldi útszakaszra jutó szállítási és rakodási-raktározási tevékenység ellenértékét elkülönítetten kezelni, mivel ezután mindkét eset igénybe vett szolgáltatás lesz. (KSH egyetért.) – Adminisztrációs teher csökkenhet. A helyi iparűzési adóalap emiatt növekedni fog.

A számviteli törvény és a kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvénytervezet lehetővé teszi, hogy a magyar vállalkozások mintegy 97 százaléka a jövőben egyszerűsített éves beszámolót készíthessen – a tervezet hétfőn, a kormány honlapján jelent meg.

A tervezet indoklása szerint az új számviteli irányelv jelentősen megemelte az egyes vállalkozási csoportokra vonatkozó értékhatárokat és ezzel több, mint kétszeresére emeli azokat az értékeket, amelyek alatt még egyszerűsített mérleget készíthet az adott vállalkozás a számviteli törvény szerint.

A jelenlegi szabályok szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó akkor készíthet egyszerűsített éves beszámolót, ha két egymást követő üzleti évben három mutató közül kettő nem haladja meg az ott megadott limitet, ami mérlegfőösszeg felső határát 500 millió forintban, az éves nettó árbevételt 1 milliárd forintban, míg a foglalkoztatottak átlagos létszámát 50 emberben szabja meg. A tervezetben a mérlegfőösszeg felső határát 1,2 milliárd forintban, az éves nettó árbevételt 2,4 milliárd forintban határozza meg, a foglalkoztatott átlagos létszámot viszont változatlanul hagyja.

Módosítja a tervezet az anyavállalatra vonatkozó összevont (konszolidált) éves beszámoló-készítési kötelezettség alóli mentességre előírt határértékeket is. Akkor kell konszolidált mérleget készíteni, ha a tárgyévet megelőző egymást követő két üzleti évben, a mérleg fordulónapján, a három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg a határértéket, ami 6 milliárd forintos mérlegfőösszeget, 12 milliárdos árbevételt jelent és legfeljebb 250 foglalkoztatottat. A határértékek 5,4, illetve 8 milliárd forintról emelkednek az új javaslat szerint, a létszámkövetelmény pedig itt is változatlan.

Az indoklás szerint az adminisztrációs terhek csökkentésével a jövőben kevesebb anyavállalat köteles konszolidált éves beszámolót összeállítani.

Az új számviteli irányelv nem teszi lehetővé rendkívüli tételek elszámolását, ezért a korábban rendkívüli bevételként – vagy ráfordításként – meghatározott tételeket a tartalmuknak és jellegüknek megfelelően az egyéb, illetve a pénzügyi műveletek ráfordításai, bevételei között kell elszámolni.

A tervezet módosítja az osztalék elszámolásának a szabályait is. Az osztalék összegét a jövőben a döntés napjával kell megjeleníteni a számviteli nyilvántartásokban, és nem annak az évnek a beszámolójában – eredménykimutatásában – amellyel kapcsolatban azt jóváhagyták. Emiatt a korábbi mérleg szerinti eredmény – mint számviteli tétel – megszűnik, az eredménykimutatás az adózott eredmény levezetését fogja tartalmazni. Emiatt több más pénzügyi törvény is módosul azzal, hogy az osztalék elszámolásának új számviteli szabálya a beszámolást érdemben nem érinti.

Ezeket a módosításokat a 2016. évben induló üzleti évről készített éves-, illetve konszolidált éves beszámolóra kell először alkalmazni. Az idei naptári évben induló üzleti évről készített beszámolóra az új előírások még nem alkalmazhatók – áll a tervezet indoklásában.

A kapcsolt vállalkozások fogalma többek között az 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról (Tao.) 4.§. 23. pontjában is megtalálható:

Kapcsolt vállalkozás:
„a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,
c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
d) a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, valamint a külföldi vállalkozó telephelyei, továbbá a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és az a személy, amely a külföldi vállalkozóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;”
e) az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll;”

Ez a definíció 2010. január 1-e óta létezik ebben a formában, ezt megelőzően más meghatározás volt érvényben, amit azért fontos áttekintenünk, mert az Adóhatóság a kötelezettségeket egészen 2008-ig visszamenőleg vizsgálhatja jelenleg. Az egyik legmarkánsabb változás a definíció c) pontjában található, miszerint 2010. január 1-től azokat a hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni. A másik fontos változás az e) pontbeli szabályozás megjelenése, mely a külföldi telephelyekkel kapcsolatos. A jogszabályi változás miatt 2010-től tehát olyan cégek is a kapcsolt vállalati körbe tartozhatnak, akik korábban nem számítottak kapcsolt vállalkozásnak.

A fenti fogalom több esetben is utal a Polgári Törvénykönyvre, ahol a többségi befolyás és a közeli hozzátartozók fogalma lelhető fel, mely részeket is szükséges elemeznünk és megértenünk. Mivel a Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-i hatállyal megújult, így áttekintjük a régi és az új szabályozási helyeket is.

A kapcsolt vállalkozás fogalmi meghatározásban az egyik kulcs elem a többségi befolyás fogalma, mely az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: „Ptk.”) 685/B. §-ban, illetve a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 8:2. §. részében található meg, a szövegezés változott, de a lényegi rész alapvetően ugyanaz maradt.

A definíció szerint többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a
                 1. szavazatok több mint ötven százalékával vagy
                 2. meghatározó befolyással rendelkezik.

 Mit jelent a meghatározó befolyás?

A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és
a)    jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
b)    a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.
A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a jogosultságok közvetett módon biztosítottak. Mindkét fogalomnál a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

Közeli hozzátartozó fogalma (Ptk. 685.§. b. pont) – 2014.03.15-ig így hangzott: „Közeli hozzátartozó a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.” Az új Ptk. hatályba lépésétől a (8:1. §) szerint: „Közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér”. Látható, hogy a bejegyzett élettárs időközben kikerült a definícióból. Az egyenes ági rokon fogalmát a Csjt. 1952. évi IV. tv. 34.§. 1. pontja fogalmazza meg: egyenes ági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.

Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) vonatkozó fejezetének megfelelően a nonprofit gazdasági társaságok is közhasznú jogállásúvá válhatnak. Ehhez a nonprofit gazdasági társaságoknak ugyanazokat a mutatókat kell teljesíteniük, ugyanazon tartalmi elemeket kell szerepeltetniük a létesítő okiratukban, továbbá a Civil tv. 46. (1) bekezdése szerint kötelesek a beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági mellékletet készíteni, amelyet a beszámolóval azonos módon köteles letétbe helyezni és közzétenni. Ezzel egy időben a nonprofit gazdasági társaságoknak nem kell a civil szervezetekre vonatkozó számviteli szabályokat alkalmazni, hiszen nem minősülnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti egyéb szervezeteknek. A Civil tv. 27. § (2) bekezdése kimondja, közhasznú jogállás esetén a nonprofit gazdasági társaságok is csak kettős könyvvitelt vezethetnek.

A kettős könyvvitellel alátámasztott éves, egyszerűsített éves beszámolójukat, közhasznú jogállás esetén a közhasznúsági melléklettel együtt a gazdasági társaságoknál szokásos módon kell letétbe helyezni (cégbíróságnál a Céginformációs Szolgálaton keresztül) és közzétenni. A közhasznú jogállás tényének nyilvántartását is a cégbíróság végzi nem pedig a civil szervezetekkel foglalkozó polgári ügyszak.

A nyomtatvány letölthető az alábbi oldalról tölthetők le: http://civil.info.hu/urlapok

Jogszabályi háttér:

• 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (Ectv.)
• 2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról (Eljárási tv.)
• 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről (Köt.)
• 2000. évi C. törvény a számvitelről (Szt.)
• 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről (Civil vhr.)

Az előlegfizetés bizonylatolása kapcsán a következőkre kell figyelemmel lenni.

Az előlegről az áfatörvény 159. § (2) bekezdés a) pontjából következően számlát akkor kötelező kibocsátani, ha a megrendelő áfa-alany, vagy áfa-alanynak nem minősülő jogi személy. Az áfatörvény 176. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen esetben akkor van lehetőség egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek.

Amennyiben a megrendelő nem áfa-alany, akkor számlát az előlegről – az áfatörvény 159. § (2) bekezdés b) pontja értelmében – abban az esetben kötelező kibocsátani, ha az előleg összege a 900 ezer forintot eléri vagy meghaladja, illetve ezen összeghatár alatt is, feltéve ez utóbbi esetben, hogy a nem adóalany megrendelő kifejezetten kérte számla kibocsátását. Ez utóbbi esetekben is lehetőség van egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására az áfatörvény 176. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, feltéve, hogy az adatok forintban kifejezettek.

Azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egyösszegben előlegként megfizetésre kerül, a bizonylatolás során két megoldás lehetséges.

a) Az egyik megoldás az, hogy a 100 százalék előleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az előlegszámlát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot. Ezt követően pedig majd a teljesítéskor – a teljesítés napjával – kibocsát egy ún. nullás végszámlát, amelyen a korábban átvett, 100 százalék előleget kivezeti.

b) A másik megoldás a teljes ellenérték előlegként való megfizetése esetén az, hogy az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott előleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ezzel a megoldással nem történik kétszeres bizonylat-kibocsátás (ti. az előlegszámlát követően egy ún. nullás végszámla kibocsátása), hanem csupán a 100 százalék előleg átvételét, jóváírását kísérő – az előzőek szerint ismertetett adatokkal történő – számla kiállítására kerül sor.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi, ún. egybizonylatos megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési időpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az előlegszámlán az ügylet teljesítési időpontjának feltüntetése, és így az áfatörvény 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges. Ilyenkor csak az a) pontban leírt megoldás (ti. előlegszámla készítése a teljes ellenértékről és ezt követően a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.

Az országgyűlés 2015. február 28. nappal módosította a Ptké. érintett rendelkezéseit (Ptké. 12. § (3) és (4) bekezdés, 18. § (3) és (4) bekezdés), valamint a jogalkotó a Ptké. 15. és 18. §-ának hatályon kívül helyezésével eltekint a késedelmesen előterjesztett kérelmek miatt a kötelező bírságolástól is.

Mellékelten tesszük közzé az Országos Bírósági Hivatal közleményét, mely a közkereseti és betéti társaságok, valamint a szövetkezetek létesítő okiratának kötelező módosításával kapcsolatos közleményeit a következőkkel egészíti ki:

I. Közkereseti társaságok, betéti társaságok

Kizárólag azoknak a közkereseti és betéti társaságoknak kell 2015. március 15-ig társasági szerződésüket a Ptk. szabályainak megfeleltetni és az ennek bejegyzésére vonatkozó kérelmet 2015. április 14-ig a cégbírósághoz benyújtani, amelyek létesítő okirata a jogszabály eltérést nem engedő rendelkezéseibe ütközik., vagy társasági szerződésüket bármilyen okból (székhelyváltozás, tagváltozás, stb.) módosítják.

A közkereseti és a betéti társaságok társasági szerződését nem kell módosítani, ha

• az általános hivatkozásként utal a gazdasági társaságokról szóló törvényre (Gt.), azaz nem nevesít egyetlen §-t sem;
• a vezető tisztségviselőt üzletvezetőnek és nem ügyvezetőnek nevezi;

Nem kell benyújtani a cégbíróságokhoz arról szóló társasági határozatot, hogy a cég társasági szerződése megfelel a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek – az ezzel kapcsolatos szabályozást a törvényhozás pontosította, a módosítás 2015. február 28-án hatályba lépett. (2013. évi CLXXVII. tv., azaz Ptké. 12. § (3) bekezdése)

A Ptk. hatályba léptetéséről szóló törvény nem fenyegeti bírsággal azokat a cégeket, amelyek késedelmesen teljesítik a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése miatti módosítási kötelezettségüket – az ezt előíró rendelkezést az országgyűlés hatályon kívül helyezte.

II. Szövetkezetek

A szövetkezetek közül azoknak kell az alapszabályukat 2015. június 15-ig közgyűlésen a Polgári Törvénykönyv szabályainak megfeleltetni és az erre vonatkozó változás-bejegyzési kérelmet a cégbírósághoz 2015. július 15-ig benyújtani, amelyek

• azt bármilyen okból egyébként is módosítanák (székhelyváltozás, fő tevékenységi kör megváltozása, stb.), vagy
• alapszabály valamely rendelkezése a Ptk-val összhangban nem álló rendelkezést tartalmaz.

Nem kell az alapszabályt módosítani csak azért, mert

• az általános hivatkozásként utal a korábbi szövetkezeti törvényre, tehát nem jelöl meg §-t;
• a vezető tisztségviselőt ügyvezető elnöknek nevezi;
• a vagyoni hozzájárulást részjegyként nevesíti.

Nem kell közgyűlési határozatot hozni arról, hogy az alapszabály megfelel a Ptk. rendelkezéseinek és a szövetkezeti törvény (2006. évi X. tv.) jelenlegi rendelkezéseinek, így nincs is mit benyújtani a cégbírósághoz – az ezzel kapcsolatos szabályozást a törvényhozás pontosította, a módosítás 2015. február 28-án hatályba lépett. (2013. évi CLXXVII. tv., azaz Ptké. 18. § (3) bekezdése)

A Ptk. hatályba léptetéséről szóló törvény nem fenyegeti bírsággal azokat a cégeket, amelyek késedelmesen teljesítik a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése miatti módosítási kötelezettségüket – az ezt előíró rendelkezést az országgyűlés hatályon kívül helyezte.

A számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet módosításáról szóló 2/2015. (II. 3.) NGM rendelet értelmében 2016. január 1-jétől változik azoknak a jogszabály által meghatározott követelményeknek a köre, amelyeknek az adózó által használt számlázó program meg kell, hogy feleljen.

A korábbiakhoz képest új előírás, hogy 2016. január 1-jétől minden számlázó programnak rendelkeznie kell egy olyan önálló, de a programba beépített, „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval, amelynek elindításával adatexport végezhető

•          a kezdő és záró dátum (év, hónap, nap) megadásával meghatározható időszakban kibocsátott számlákra, illetve

•          a kezdő és a záró számlasorszám megadásával meghatározható sorszámtartományba tartozó számlákra.

Adatexportnak minősül az adóalany által elektronikus adathordozón tárolt adatoknak az adóhatóság rendelkezésére bocsátása a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 2. melléklete szerint és a 3. mellékletben meghatározott adatszerkezetben.

A fentiek szerinti „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkció célja az egységes ellenőrzési adatszolgáltatás elősegítése, melynek keretében az adózó által elektronikus adathordozón tárolt – számlákra vonatkozó – adatok rendelkezésére bocsátása bármely számlázó program használata esetén gyorsan és egységes szerkezetben valósulhat meg.

Valamennyi pénztárgép használatra kötelezett olyan adóalany, aki/amely bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti, köteles az általa a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységhez kapcsolódóan kibocsátott valamennyi számláról adatszolgáltatást teljesíteni az adóhatóság felé

I. Fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség

Amennyiben az adóalany azért mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, mert a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő nem adóalany az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítésig vagy a teljesítés napján készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel részére maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri, úgy az adóalany nyugta kibocsátásáról köteles gondoskodni (a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenysége tekintetében pedig kizárólag gépi nyugtát állíthat ki).

Utóbbi esetben, ha az adóalany mégis számlát bocsát ki, azt pénztárgépes nyugta adása helyett teszi, ezért minden egyes ilyen számláról az adóhatóság felé adatot kell szolgáltatnia.

Ugyancsak fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség, amennyiben az adóalany a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységéhez kapcsolódóan egyáltalán nem üzemeltet pénztárgépet, hanem minden ügyletről számlát bocsát ki.

Az adatszolgáltatási kötelezettséget az érintett adóalanyoknak – a számla kibocsátásának keltét alapul véve – naponkénti bontásban, havonta, a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig, elektronikus úton kell az állami adóhatóság felé – PTGSZLAH adatlapon – teljesíteniük. Az adatszolgáltatás körében a fentiek szerint kibocsátott számlák keltét, sorszámát, a vevő nevét és címét, továbbá az ellenérték adót is tartalmazó összegét, adómentesség esetén az ellenérték összegét kell az állami adóhatóság által meghatározott struktúrában rendelkezésre bocsátani.

II. Nem áll fenn az adatszolgáltatási kötelezettség

Kötelező a számlaadás abban az esetben, ha a termék nem adóalany beszerzője, szolgáltatás nem adóalany igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét a teljesítésig vagy a teljesítés napján készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel nem téríti meg, vagy megtéríti ugyan, de az adóalanytól kéri a számla kibocsátását.

Továbbá kötelező a számlaadás akkor is, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, valamint ha a termék vevője, szolgáltatás igénybevevője nem adóalany és nem is jogi személy, ugyanakkor az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Tehát ezekben az esetekben a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységet folytató adóalany nem pénztárgépes nyugta helyett, hanem azért bocsát ki számlát, mert azt jogszabály kötelezően előírja. Ebből következően ezen számlák tekintetében nem áll fenn adatszolgáltatási kötelezettsége.

Ennek megfelelően nem áll fenn adatszolgáltatási kötelezettség, ha a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységet folytató adóalany üzemeltet pénztárgépet és bizonylatadási kötelezettségének rendszerint pénztárgépes nyugta kibocsátásával tesz eleget, ugyanakkor egyes – kizárólag a jogszabály által kötelezően előírt esetekben – számlát bocsát ki az adott ügyletről.

Amennyiben az adóalany esetlegesen olyan gyakorlatot folytat, hogy ugyanarról az ügyletről egyidejűleg számlát és gépi nyugtát is kiállít, e számlákról sem kell adatot szolgáltatni, miután ebben az esetben nem teljesül az a feltétel, hogy az adóalany a bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti.

A KÜJ szám egyedi azonosítót jelent környezetvédelmi szempontból, azaz ezzel egy ügyfél azonosítja önmagát. A KÜJ szám mellett fontos környezetvédelmi azonosító a KTJ szám is!

A KÜJ szám igénylése

A KÜJ szám igénylése a 78/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet a környezeti alapnyilvántartásról jogszabály szerint történik. Ezt a rendeletet hívjuk rövidítve KAR rendeletnek.

A KÜJ szám kérésével az azt igénylő bejelentkezik a KAR rendszerbe, azaz a környezetvédelmi alapnyilvántartás rendszerébe. A KAR rendszerbe történő bejelentkezés KAR adatszolgáltatás beküldésével lehetséges.

KÜJ szám minden olyan szervezet számára szükséges, akinek bármilyen vonatkozású környezetvédelmi kötelezettsége van.

A KÜJ szám használatán kívül a kötelezetteknek KTJ számmal is rendelkezniük kell.

A KÜJ szám a legtöbb esetben a KAR rendszerbe történő első adatküldéssel egy időben igényelhető; azaz nem kell megvárni, amíg megérkezik a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség visszaigazolása a KÜJ szám kiadásáról, hanem egyszerre benyújtható a két dokumentum.

A KÜJ számot a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség adja ki, azaz a kérvény megfelelő mezőjét üresen hagyva, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség küldi meg az igénylő részére a KÜJ számot.

A KÜJ szám definíciója

KÜJ (Környezetvédelmi Ügyfél Jel): országos érvényű, egyedi azonosító jel, amely a környezetvédelmi igazgatási tevékenység kapcsán érintett természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek – amelyek különböző módon, ügyfélként, eljáró hatóságként, adatszolgáltatóként vagy egyéb minőségben kerülhetnek kapcsolatba a környezetvédelmi igazgatási szervekkel – azonosítására szolgál.

 KAR adatszolgáltatás definíciója

KAR adatszolgáltatás: A KAR rendeletben előírt kötelezettség, amelynek célja az alapadatoknak a környezeti alapnyilvántartás részére történő bejelentése egyedi környezetvédelmi azonosító adatok létrehozása, vagy az alapadatok módosításának bejelentése