Közeleg a második negyedév vége. A katás vállalkozásoknak érdemes ellenőrizni folyószámlájukat, és a tartozást soron kívül rendezni. Ugyanis a kisadózó vállalkozás elveszíti a kataalanyiságot, ha lejárt adótartozása a negyedév utolsó napján meghaladja a százezer forintot.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak nincs mérlegelési lehetősége, nem adózhat a kata szerint az a vállalkozás, amelynek június 30-án nettó módon számított, százezer forintnál magasabb, végrehajtható adótartozása van.

Nagyon fontos a pontos bejelentés és adófizetés: a kisadózók után minden megkezdett naptári hónapra a tételes adó egészét kell a következő hónap 12. napjáig megfizetni. Abban az esetben, ha a kisadózó vállalkozás több kisadózót jelentett be, a tételes adót minden személy után külön-külön kell megfizetni.

Ha a kata hatálya alá tartozó vállalkozás adóalanyisága megszűnik, 24 hónapig nem választhatja újra ezt az adózási formát. Ez a tilalom 24 hónapra és nem két adóévre vonatkozik

Társaságunknál igénybe vesszük munkánk során a felhőszolgáltatást. A felhő-alapú megoldás esetében a szolgáltatás bárhonnan könnyen elérhető. A „cloud computing” alkalmazásával megszűnhet az az aggodalmunk, hogy mi történik, ha bármelyik gépünk megsérül. A piaci körülmények befolyásolják a tevékenységünket, van lehetőségünk a felhő szolgáltatás bővítésére. Nem elhanyagolható előnye, hogy a működtetési feladatok nem cégünket terhelik.

Adómentes lakáscélú támogatást már a lakáscélú felhasználásra hitelintézettől vagy korábbi munkáltatótól felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez, valamint a hitelhez kapcsolódó más kötelezettségek megfizetéséhez is nyújthat a munkáltató.

Adómentes lakáscélú támogatást már a lakáscélú felhasználásra hitelintézettől vagy korábbi munkáltatótól felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez, valamint a hitelhez kapcsolódó más kötelezettségek megfizetéséhez is nyújthat a munkáltató. Erre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 1. számú mellékletének 2014. január 1-jétől, illetve február 25-étől módosult 2.7. pontja ad lehetőséget. Az utóbbi módosítást a 2014. január 1-jétől nyújtott támogatásokra is lehet alkalmazni, ha az a magánszemély számára kedvezőbb.

A támogatás folyósításának eljárási rendjét a Magyar Közlöny 50. számában közzétett 15/2014. (IV. 3.) NGM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) szabályozza, amely 2014. április 4-én lépett hatályba, de a rendelkezéseit a 2014. január 1-jétől nyújtott támogatásokra már alkalmazhatják a munkáltatók.

Adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás adható

• belföldön fekvő lakás tulajdonjogának, és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzéséhez (ideértve a lakás zártvégű lízingbe vételét is),
• belföldön fekvő lakás építéséhez, építtetéséhez,
• belföldön fekvő lakás alapterületének legalább egy lakószobával történő bővítését eredményező növeléséhez,
• a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I.31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerint meghatározott korszerűsítéshez,

az előzőekben felsoroltak az Szja tv. 1. számú melléklet 9.3.1. alpontja szerint lakáscélú felhasználásnak minősülnek

• munkáltató által korábban lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedése révén,
• lakáscélú felhasználásra hitelintézettől vagy korábbi munkáltatótól felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez, és a hitelhez kapcsolódó más kötelezettségek (pl. kamat, késedelmi pótlék, végrehajtási díj, jelzálog törlésének díja, előtörlesztési díj, olyan biztosítás díja, amelynek biztosítói teljesítése kizárólag a hitel törlesztését szolgálja) megfizetéséhez.

Lakáscélú felhasználásra hitelintézettől felvett hitelszerződésnek minősül:

• a szerződéskötés időpontjától függetlenül a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés, kivéve a felújítási célból felvett hitelszerződést,
• az olyan hitel- vagy kölcsönszerződés, amelyet lakást terhelő jelzálogjog nem biztosít, de a szerződésből vagy a hiteligénylésből megállapítható, hogy a hitelfelvétel lakáscélú felhasználás céljából történt,
• az olyan hitel- vagy kölcsönszerződés, amelyet a – szerződésből megállapítható módon – az előzőekben említett kölcsön- vagy hitelszerződés visszafizetése, törlesztése céljából kötöttek, ideértve a gyűjtőszámlahitel-szerződést is.

1. Adómentesség értékhatára

Az adómentesség az adóévben nyújtott munkáltatói lakáscélú támogatás összegének azon részére alkalmazható, amely nem haladja meg a lakás vételárának, teljes építési költségének vagy a korszerűsítés költségének a 30 százalékát, legfeljebb az 5 millió forintot azzal, hogy az értékhatár vizsgálatánál a folyósítás évét megelőző négy évben a munkáltató vagy más munkáltatók által ilyen címen folyósított támogatásokat is számításba kell venni.

2. A támogatás akkor felel meg az adómentesség jogszabályi feltételeinek, ha 

• a támogatást hitelintézet, kincstár útján a Rendeletben meghatározott feltételek és eljárás szerint folyósítja a munkáltató, és – a lakáscélú munkáltatói kölcsön elengedésének esetét kivéve – a támogatás magánszemély részére történő átutalásáról a hitelintézet vagy a kincstár az átutalás évét követő év január 31-éig igazolást állít ki a munkáltató részére [Rendelet 2. §],
• a munkavállaló az ingatlan-nyilvántartás szerint bármely arányban tulajdonjogot, haszonélvezeti jogot szerzett abban a lakásban, amellyel összefüggésben a támogatást kapta; (A feltétel teljesül abban az esetben is, ha a tulajdonjog, haszonélvezeti jog megszerzése a támogatás felhasználásával történik vagy, ha a tulajdonjog megszerzésére zártvégű lízing keretében kerül sor, továbbá házastársak esetében az ingatlan-nyilvántartástól függetlenül is, ha az ingatlan közszerzeménynek minősül)
• a támogatással érintett lakás szobaszáma nem haladja meg a Korm. rendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt,
• a munkavállaló (függetlenül munkaviszonyának esetleges megszűnésétől) legkésőbb a támogatás folyósításának évét követő év május 31-éig, lakás építéséhez (építtetéséhez), alapterületének növeléséhez, korszerűsítéséhez adott támogatás esetén a folyósítás évét követő második év május 31-éig átadja a munkáltatónak, vagy meghatározott esetben a hitelintézetnek, kincstárnak a Rendeletben meghatározott okiratokat, bizonylatokat.

3. Adómentesség feltételeinek vizsgálata

Az adómentesség feltételeinek fennállását fő szabály szerint a munkáltató köteles utólag vagy a támogatás folyósítását megelőzően vizsgálni.

A munkáltató saját nyilvántartásában szereplő, továbbá a támogatás folyósítását megelőzően már igazolt tényeket, körülményeket nem kell ismételten igazolni még akkor sem, ha a támogatást több adóévben vagy az adóéven belül több részletben nyújtja a munkáltató.

A Rendelet lehetőséget ad arra is, hogy a munkáltató és a hitelintézet vagy a kincstár között létrejött külön megállapodás alapján az adómentesség fennállásáról – vagy annak hiányáról – szóló igazolást a hitelintézet vagy a kincstár állítsa ki és adja át a munkáltatónak. Ilyen megállapodás esetén is a munkáltatónak kell beszereznie a korábbi munkáltatótól a folyósítás évében és az azt megelőző négy évben kapott támogatás összegéről az igazolást vagy a magánszemély nyilatkozatát.

 A hitelintézet külön megállapodás hiányában is igazolhatja, hogy a lakás szobaszáma megfelel a méltányolható lakásigény feltételeinek.

Az adómentesség feltételeinek vizsgálata során nem kell vizsgálni azt a körülményt, hogy ugyanazon lakáshoz kapcsolódóan a magánszemélyen kívül más személy – különösen a magánszemély hozzátartozója – részesül-e vagy részesült-e munkáltatói lakáscélú támogatásban.

4. Támogatás folyósítása

A munkáltató megbízása alapján a hitelintézet vagy a kincstár a támogatást a magánszemély bármely hitelintézetnél vezetett fizetési vagy hitelszámlájára, vagy a magánszemély javára a hitelt nyújtó hitelintézet törlesztéshez használt központi elszámoló számlájára utalhatja.

Ha a támogatást a munkáltató lakáscélú hitel visszafizetése vagy törlesztése céljából adja, a magánszemély a munkáltatója számára adott nyilatkozatában a saját önálló (giro-képes) hitelszámláját, a hitelt nyújtó hitelintézet törlesztéshez használt központi elszámoló számláját, vagy a saját, a hitelt nyújtó hitelintézetnél vezetett folyószámláját jelölheti meg.

5. A 30 százalékos és az 5 millió forintos értékhatár vizsgálata 

A támogatás adómentességének értékhatárát (1. pont) a tulajdonjog, haszonélvezeti jog megszerzéséről szóló érvényes szerződés, lakás építése (építtetése), alapterületének növelése, korszerűsítése esetén a támogatás felhasználását igazoló számlák, vagy az építkezés várható költségeit tartalmazó költségvetés alapján kell vizsgálni.

Hitelintézettől vagy korábbi munkáltatótól lakáscélú felhasználásra felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez, a hitelhez kapcsolódó és azzal összefüggésben nyilvántartott más kötelezettségek megfizetéséhez nyújtott támogatás esetén a 30 százalékos arányra vonatkozó feltétel a hitelintézettel, korábbi munkáltatóval fennálló hitelszerződés alapján is vizsgálható, ha a szerződés tartalmazza a szükséges adatokat.

A korábbi munkáltatótól a folyósítás évében és az azt megelőző négy évben kapott támogatás összegét a munkaviszony megszűnésekor kiállított Adatlap, vagy ha az erre vonatkozóan nem tartalmaz adatot, a magánszemély nyilatkozata alapján kell figyelembe venni. [Rendelet 4-5. §]

6. A méltányolható lakásigény vizsgálata

A méltányolható lakásigény a lakás szobaszáma és az együttköltöző családtagok száma alapján határozható meg. [Korm. rendelet 3. §]

A lakásigény akkor tekinthető méltányolhatónak, ha a lakószobák száma

• egy-két együttköltöző családtag esetében legalább egy és legfeljebb három lakószoba,
• három együttköltöző családtag esetében: legalább másfél és legfeljebb három és fél lakószoba,
• négy együttköltöző családtag esetében: legalább kettő és legfeljebb négy lakószoba.

Minden további személy esetében fél lakószobával nő a lakásigény mértéke. Három vagy több gyermeket nevelő család esetében minden további személynél a lakásigény mértékének alsó határa fél lakószobával, de legfeljebb három lakószobáig nő, felső határa egy lakószobával nő.

Kettő fél lakószobát egy lakószobaként kell figyelembe venni. Lakószobának az alkalmazott padlóburkolat jellegétől függetlenül azt a helyiséget kell tekinteni, amelynek hasznos alapterülete meghaladja a 12 négyzetmétert, de legfeljebb 30 négyzetméter. Amennyiben a helyiség ennél nagyobb, azt két szobaként kell számításba venni. A 6 négyzetmétert meghaladó, de legfeljebb 12 négyzetméter hasznos alapterületű helyiséget fél lakószobának kell tekinteni. A lakószoba további jellemzője, hogy az legalább egy 2 méter széles – ajtó és ablak nélküli – falfelülettel rendelkezik.

A méltányolható lakásigénynek való megfelelés szempontjából nincs jelentősége annak, ha a lakás szobaszáma nem éri el a Korm. rendeletben meghatározott alsó határt. Így nem lehet kizáró ok az adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás biztosításánál, ha pl. a munkavállaló négytagú családjával csak egy másfélszobás lakásban lakik.

A lakás szobaszámáról és a szobák alapterületéről a munkavállalónak kell nyilatkoznia.

Az együttköltöző vagy együttlakó családtagok számát a családtagok lakcímkártyájának másolata vagy a Rendeletben meghatározott esetben a munkavállaló nyilatkozata igazolja.

Együttköltöző családtag a házastárs, az élettárs és a kiskorú (18 év alatti) gyermek. Együttköltöző családtagként vehető figyelembe továbbá az a 25. életévét még el nem érő személy (gyermek), aki oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, valamint az a nagykorú, de megváltozott munkaképességű személy, akinek ez az állapota legalább egy éve tart, vagy egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg. A méltányolható lakásigény meghatározásánál gyermeknek tekintendők a vérszerinti, az örökbe fogadott, a gyámolt és a nevelt gyermekek is. Együttköltöző családtagnak kell tekinteni az építtető (vásárló) vagy házastársa (élettársa) szüleit (ideértve a mostoha és nevelőszülőket is), nagyszüleit, testvéreit is. [Korm. rendelet 3. és 7. §]

Az együttlakó gyermektelen vagy egygyermekes házaspár esetében a méltányolható lakásigény meghatározásánál figyelembe veendő születendő gyermeket vagy gyermekeket a Korm. rendelet szerinti megelőlegező kölcsön igénybevételére vonatkozó szerződés alapján a megelőlegező kölcsönt nyújtó hitelintézet igazolja.

7. Mely időpontra kell vizsgálni a méltányolható lakásigénynek való megfelelést?

A méltányolható lakásigény feltételének való megfelelés a támogatás folyósítása évének első napjától az adómentesség igazolására előírt határidőig terjedő időszak bármely napjára vonatkozóan vizsgálható. Amennyiben a méltányolható lakásigény feltételét már bármely korábbi időpontban vizsgálták, a feltételeknek való megfelelés a korábbi vizsgálatról készült okirat másolatával vagy a hitelintézet erről szóló igazolásával bizonyítható.

8. Támogatás felhasználásának igazolása

A támogatás felhasználását a munkavállalónak legkésőbb

• a támogatás folyósításának évét követő év május 31-éig,
• lakás építéséhez (építtetéséhez), alapterületének növeléséhez, korszerűsítéséhez adott támogatás esetén a folyósítás évét követő második év május 31-éig kell igazolnia.

 A támogatás felhasználásának igazolására szolgáló okiratok, bizonylatok a következők:

• lakás vásárlása esetén az adásvételi szerződés és a tulajdonjog bejegyzését igazoló okirat (vagy a tulajdoni lap), valamint a vételárnak a támogatás folyósítását megelőző hat hónapon belül és a folyósítás évét követő év március 31. napja közötti időszakban történő kifizetését igazoló okirat,
• lakás építése, építtetése, alapterületének növelése esetén a jogerős építési engedély, valamint a támogatás felhasználását igazoló – a folyósítást megelőző hat hónapon belül és a folyósítás évét követő év utolsó napjáig kiállított, a munkavállaló vagy közeli hozzátartozója nevére kiállított – számla,
• lakás korszerűsítése esetén a támogatás felhasználását igazoló – a folyósítást megelőző hat hónapon belül és a folyósítás évét követő év utolsó napjáig kiállított, a munkavállaló vagy közeli hozzátartozója nevére szóló – számla,
• a munkavállaló által adósként, adóstársként hitelintézettől vagy korábbi munkáltatótól lakáscélú felhasználásra felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez, a hitelhez kapcsolódó más kötelezettségek megfizetéséhez nyújtott támogatás esetén a hitelintézettel, korábbi munkáltatóval fennálló hitelszerződés, valamint a támogatás folyósításának évére vonatkozóan a hiteltörlesztést igazoló okirat, számlakivonat. Nincs szükség ezen igazolás beszerzésére akkor, ha ezt a támogatást a magánszemély önálló hitelszámlájára vagy a hitelt nyújtó hitelintézet törlesztéshez használt központi elszámoló számlájára utalják.

Az eredeti okirat, bizonylat helyett elfogadható annak másolata is.

Ha a Rendeletben meghatározott időpontig nem állnak a munkáltató rendelkezésére a támogatás adómentességét igazoló okiratok, bizonylatok, vagy ha a dokumentumok alapján az adómentesség nem állapítható meg, a lakáscélú munkáltatói támogatás 20 százalékkal növelt összegben a támogatásban részesült magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. E jövedelem megszerzésének időpontja a támogatás folyósításának évét követő év május hónapja, lakás építéséhez, építtetéséhez, alapterületének növeléséhez és korszerűsítéséhez adott támogatás esetén a folyósítás évét követő második év május hónapja.

Ingyenes, minden érdeklődő számára hozzáférhető webes céginformációs szolgáltatást indított a nemzeticegtar.hu címen a BCE Nemzeti Cégtár Nonprofit Zrt. „A céget a Budapesti Corvinus Egyetem és az Opten Kft. alapította azzal a küldetéssel, hogy hozzájáruljon az üzleti etika szintjének növeléséhez, a lánctartozások visszaszorításához és a gazdaság megtisztításához.

www.nemzeticegtar.hu

Az Egységes Működési Kézikönyv (EMK) (Korábbiakban a 2007-2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 26/2012. (X. 24.) NFM utasítás) 2013. december 31-i hatállyal Kormányrendelet szintre emelkedett. Továbbiakban 547/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet az egységes működési kézikönyvről foglalja össze és szabályozza a támogatások elszámolásával kapcsolatos tudnivalókat.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300547.KOR

A mikrogazdálkodói beszámoló készítése során számos speciális előírást kell figyelembe venni.

A 2013. éves beszámolóra alkalmazhatók először a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló szabályai (a továbbiakban: mikrogazdálkodói beszámoló), melyeket a 398/2012. (XII. 20.) kormányrendelet tartalmazza.

Május 31-éig kell elkészíteni a mikrogazdálkodói beszámolót, amely jelentősen egyszerűsíti az adminisztrációt a kisebb vállalkozásoknál. A következőkben kiemeljük – a teljesség igénye nélkül – a legfontosabb tényezőket, amelyekre érdemes figyelni a beszámoló összeállítása során.

A 2013. éves beszámolóra alkalmazhatók először a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló szabályai (a továbbiakban: mikrogazdálkodói beszámoló), amelyeket a 398/2012 (XII. 20.) kormányrendelet tartalmazza. Ezt változtatta meg a 2013. december 30-án kihirdetett, a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról szóló 518/2013. (XII. 30.) kormányrendelet. Az ez alapján készülő beszámolót május 31-éig kell elkészíteni, csakúgy, mint a naptári évhez igazodó üzleti éves beszámolókat. A mikrogazdálkodói beszámoló a kisebb vállalkozásoknál egyszerűsíti az adminisztrációt.

1. Nincsenek belső szabályzatok, azokat a jogszabály pótolja

A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló (a továbbiakban: mikrogazdálkodói beszámoló) összeállítása során a kormányrendelet szabályait kell kötelezően követni, a jogszabály csak kevés esetben hagy döntési szabadságot és választási lehetőséget a mikrogazdálkodó kezében. Számviteli stratégiát és annak részét képező szabályzatokat, így leltározási szabályzatot, eszközök és források értékelési szabályzatát, önköltség-számítási szabályzatot és pénzkezelési szabályzatot sem kell készíteni, illetve nem kell azt módosítani, sem aktualizálni. Mindent a hivatkozott rendeletből, vagy a mögöttes háttérszabályokból kell kiolvasni. Ugyanakkor vannak olyan döntési kompetenciák, amelyeket maga a rendelet ró a vállalkozóra, és amelyeket megfelelően kell dokumentálni. A vállalkozás mentesül a számlarend-készítési kötelezettség alól is, ha főkönyvi elszámolásait a rendelet 3. melléklete szerinti számlatükör szerint vezeti. A főkönyvi számlákat ilyenkor is tovább lehet részletezni.

2. Ne felejtsük el közölni a saját választásainkat és a kiegészítő adatainkat, ezek több évre is kihatnak!

A rendelet szerint a mikrogazdálkodói beszámoló mérlegén fel kell tüntetni azokat az adatokat, amelyeket a rendelet 4. § (3) bekezdése előír. Ezek egy része szokásosnak tűnik, de vannak olyanok, amelyekre nem feltétlenül gondolunk. Ezekről a döntési pontokról a mérleghez kapcsolódó kiegészítő információk között kell nyilatkozni. A módosítás egyértelművé teszi, hogy az egyes, kiegészítő információk között feltüntetett számviteli választásoktól leghamarabb három, mikrogazdálkodói beszámolóval lezárt üzleti év után lehet eltérni, emiatt érdemes ezeket jól átgondolni. Ezek a döntési pontok:

– a kis értékű eszközök egy összegű értékcsökkenési leírásánál alkalmazott értékhatár, ha az kisebb, mint 100 ezer forint,
– ha a mikrogazdálkodó a készletekről év közben értékbeni nyilvántartást vezet, annak ténye,
– a betéti társaságként, közkereseti társaságként vagy egyéni cégként működő mikrogazdálkodónál a sajátos számviteli eljárások alkalmazásának ténye.

3. Hogyan írjuk le a tárgyi eszközöket?

Az immateriális javak és a tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének meghatározása során maradványérték nem állapítható meg. A bruttó érték alapján és lineáris, időarányos módszerrel elszámolt, valamint a használatbavételkor egy összegben elszámolt terv szerinti értékcsökkenéstől eltérő módszer nem alkalmazható. A tárgyi eszközöknél – az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével – az évenként elszámolandó értékcsökkenés meghatározása során a társasági adó megállapításánál figyelembe vett leírási kulcsokat kell alkalmazni (lásd Tao tv. 2. számú melléklete).

Az immateriális javaknál és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogoknál hasznos élettartamként 3 évet kell meghatározni, kivéve, ha szerződés vagy más dokumentum alapján ettől eltérő hasznosítási idő bizonyítható. Ebben az esetben a szerződés, vagy más dokumentum által alátámasztott időtartamot kell alkalmazni.

4. Mi számít kis értékű eszköznek, hogyan kell ezeket leírni?

Mivel a kis értékű eszközök értékcsökkenését egy összegben azonnal el kell számolni, ezért ezekkel jelentősen befolyásolható – csökkenthető – a vállalkozás nyeresége és adóalapja. A kis értékű eszközök értékhatára 100 ezer forint, de ennél kisebbet is lehet választani. Ilyenkor kiegészítő információként ezt is közölni kell, azaz nem lehet eltérni egyes eszközönként, így minden kis értékű eszköznél köteles azonos módon alkalmazni az értékhatárt a vállalkozás.

5. Hogyan hat a társasági adóra a terv szerinti értékcsökkenés?

Az előző pontokból akár arra következhetnénk, hogy nem lesz eltérés az értékcsökkenésben a számviteli eredmény és a társasági adóalap között. Érdemes ennek során a következőket is figyelembe venni. A társasági adóalapnál a mikrogazdálkodói beszámolót készítők sem mentesülnek az adózott eredményt módosító tényezők számításától. A számvitel szerinti értékcsökkenéssel növelni, a társasági adóról szóló törvény szerinti értékcsökkenéssel pedig csökkenteni kell az adóalapot. Habár az általános szabályok szerint a két rendszer a mikrogazdálkodói beszámoló választásától egybeesik, nem lehet eltekinteni a vállalkozás előéletétől, azaz a nyitó állomány kezelésétől és az átmeneti szabályoktól.

A gazdasági társaságokra vonatkozó több szabály is változott a 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári törvénykönyvnek (Ptk.) alapján.

A Ctv.-be kerülnek elhelyezésre a nonprofit gazdasági társaságra vonatkozó főszabályok. A nonprofit gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó garanciális szabályt a Ctv. új 57/A. §-a tartalmazza. A törvény elhagyja az üzletszerű tevékenységre vonatkozó korlátozást. Az új Ptk. indokolása kiemeli a következőket: A Ptk. – anélkül, hogy általános definíciós szabályt kívánna adni a gazdasági társaságokra – meghatározza e társaságok legfontosabb jellemzőit, amit a közös kockázatvállalás mellett folytatott üzletszerű gazdasági tevékenységben lehet összefoglalni. A gazdasági társaságok számára a rendszeres haszonszerzési vagy vagyongyarapítási cél elengedhetetlen, hiszen fennmaradásuknak ez az alapja. Ez még akkor is így van, ha a társaság tagjai valamilyen speciális megfontolásból úgy gondolják, hogy az elért eredményt nem kívánják maguk elsajátítani, hanem a társaság tevékenységének fejlesztésére fordítják. Ez nem változtat azon, hogy maga a társaság üzletszerű tevékenységet végez, ellenkező esetben nem lesz képes folyamatosan működni, vagy a tagok állandó anyagi hozzájárulására szorul, ami az önálló létezés alapjait kérdőjelezné meg. Ilyen megfontolásokból a Ptk. a korábbiaktól eltérően nem rendelkezik nonprofit társaságokról. Ez nem jelenti azt, hogy az állam ne részesíthetné például pénzügyi előnyökben azokat a társaságokat, amelyek a társadalom egésze számára hasznos, a tagok egyéni érdekeit háttérbe szorító tevékenységet folytatnak, de ennek feltételeit nem a magánjogi szabályozásnak kell a társasági típusok szabályozása körében rendeznie. A társasági jogi szabályozás – mivel alapvetően eltérést engedő szabályokról van szó – lehetővé teszi a tagok számára, hogy például a keletkező nyereség felhasználásáról úgy rendelkezzenek, hogy az nem osztható fel a tagok között, hanem a társaság tevékenységére kell fordítani, a pénzügyi szabályozás tehát ilyen vagy hasonló feltételeket előírva ösztönözhet bizonyos tevékenységeket. Figyelemmel kellett lenni ugyanakkor arra, hogy a nonprofit jelleghez számos jogszabály fűz valamely következményt (általában kedvezményt), vagy kifejezetten nonprofit formában történő működést ír elő. Így a szabályozás immár arra irányulhat, hogy meghatározza azokat a jellemzőket, amelyek alapján megkülönböztethetővé válnak azok a társaságok, amelyek tagjai az autonómia körébe eső számtalan kérdés közül a profit tekintetében önkorlátozó rendelkezést hoznak meg, és amely következtében az eljárásjogi szabályok többlet lehetőséget biztosítanak részükre; jelesül azt, hogy cégnevükben a nonprofit jelleg megjelenjen. A szabályozás szerint nonprofit jelleg önmagában már az is, hogy a létesítő okiratában a társaság feltünteti, hogy nyeresége a tagok között nem osztható fel, az a társaság vagyonát gyarapítja (a hatályos társasági jogi szabályozás szerint is elegendő ezen feltétel). Ez a körülmény ugyanis azt jelenti, hogy a működés és a gazdasági tevékenység pénzügyi eredménye a társaság vagyonában marad, abból a tagok jövedelmet nem szereznek.

Ettől független kérdés, és a külön törvény szabályozási körébe tartozik, hogy mely gazdasági társaság minősül a nonprofit jellegen kívül közhasznúnak is. Továbbá fontos rámutatni arra is, hogy azon nonprofit társaságok vonatkozásában, ahol egyéb megfontolások indokolják (pl.: állami szerepvállalás (tulajdonlás) történik), a jogalkotónak lehetősége van arra, hogy ezen társaságok vonatkozásában az ágazati törvényekben a társaságok működése tekintetében további feltételeket határozzon meg. A Ctv. új rendelkezése nem akadályozza a külön törvényeket abban, hogy meghatározott célból nemcsak nonprofit jelleget követeljenek meg, hanem ezenkívül más, a közérdekkel vagy az átlátható, ellenőrizhető gazdálkodással vagy egyéb jogpolitikai szempontokkal összefüggő egyéb követelményeket, vagy pl. azt, hogy valamely közcélból hasznos tevékenységet főtevékenységként határozzanak meg.

A szabályozás nem tartalmazza a Gt. azon rendelkezéseit a Ctv.-ben, amelyek más ágazati jogszabály szabályozási körébe tartoznak; ilyen a Gt. 4. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely civil jogi anyagi előírást tartalmaz, és a 4. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely adójogi előírást tartalmaz.

 A nonprofit gazdasági társaság működésére vonatkozó szabályok nem a Ptk.-ban, hanem külön törvényekben kerültek szabályozásra.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény rendelkezik a Nonprofit gazdasági társaságról:

9/F. § (1) A gazdasági társaság nonprofit jellegét a cégnévben a társasági forma megjelölésénél fel kell tüntetni.

(2) Az a gazdasági társaság minősül nonprofit gazdasági társaságnak és cégnevében az a gazdasági társaság tüntetheti fel a nonprofit jelleget, amelynek létesítő okirata tartalmazza, hogy a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok között nem osztható fel, hanem az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja.

(3) Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. Nonprofit gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést.

(4) A nonprofit gazdasági társaság az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvényben (a továbbiakban: Civil tv.) meghatározottak szerint közhasznú jogállású is lehet. A közhasznú szervezeti minőséget – a társaság alapításakor vagy később – kérelemre a cégbíróság állapítja meg. A közhasznú szervezeti jelleget cégnevében a nonprofit gazdasági társaság feltüntetheti.

(5) A nonprofit gazdasági társaság a Civil tv. 32. § (3)-(5) bekezdésétől eltérően a létrejöttét követően is kezdeményezheti közhasznú jogállásának megállapítását, amelyet a cégbíróság – a létesítő okiratban rögzített tartalmi követelmények elbírálását követően – nyilvántartásba vesz, ha

a) közszolgáltatási szerződést kötött és

b) magánokiratban vállalja a Civil tv. szerinti közhasznúsági feltételek teljesítését.

(6) Ha a közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a társaság tagjai részére a tartozások kiegyenlítése után csak a megszűnéskori saját tőke összege adható ki, legfeljebb a tagok vagyoni hányadának teljesítéskori értéke erejéig. Az ezt meghaladó vagyont a cégbíróság a létesítő okirat rendelkezései szerint fordítja közcélokra. Ilyen rendelkezés hiányában a fennmaradt vagyon a Nemzeti Együttműködési Alapot illeti.

131/B. § A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CIV. törvény hatálybalépésekor a cégjegyzékbe bejegyzett közhasznú jogállású nonprofit gazdasági társaságok esetében a cégbíróság 2014. június 1. napjával törli a közhasznú jogállásra vonatkozó adatot, kivéve ha ezen napig a Civil tv., valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvény rendelkezései szerint a közhasznú nyilvántartásba vétel megtörtént, vagy a közhasznú nyilvántartásba vételre irányuló változásbejegyzési kérelem benyújtásra került. A törlésre automatikusan kerül sor.

Nonprofit gazdasági társaság esetén a közhasznú jogállás nyilvántartásba vételéhez teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozat a Civil tv. szerinti közhasznúsági feltételek teljesítéséről és a közszolgáltatási szerződés.

Az új civil tv. bevezet néhány olyan fogalmat, amelyek akár alapvetően is megváltoztathatják a civil szervezetekkel kapcsolatos joggyakorlatot.

A civil tv. meghatározza a közhasznú tevékenység fogalmát, ami lényegesen eltér a korábbi fogalomtól. A közhasznú tevékenység fogalma a hatályos szabály szerint minden olyan tevékenység, ami a létesítő okiratban (alapszabályban vagy alapító okiratban) megjelölt közfeladat teljesítését szolgálja, és ezzel hozzájárul a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. A közfeladat teljesítését közvetlenül és közvetve is szolgálhatja a tevékenység. Ezzel a jogalkotó tágra nyitotta a közhasznú tevékenységek körét; egyetlen korlátja a közfeladatok véges száma. A közfeladat definíciója ugyanis a jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat (tehát lehet önkormányzati rendeletben vállalt, nem az önkormányzati törvény szerinti kötelezően ellátandó feladat is), amit az arra kötelezett közérdekből, haszonszerzési cél nélkül, jogszabályban meghatározott követelményeknek és feltételeknek megfelelve végez. A közfeladat végzését viszont a közhasznú tevékenység megvalósítása során nem feltétlenül szerződéssel „vállalja” a civil szervezet (vagy a közhasznú tevékenységet végző). Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy a közfeladat ellátására közszolgáltatási szerződést csak közhasznú minősítésű civil szervezet köthet. Ebből egyenesen következik rendszertani és logikai értelmezéssel, hogy a közfeladat teljesítését szolgáló tevékenység a közhasznú tevékenység fogalmán belül nem jelent szerződést a közfeladat ellátására (azaz a civil szervezet vagy a közhasznú tevékenységet végző szervezet más módon valósítja meg a közfeladat teljesítésének szolgálatát).

A közhasznúság fogalma tehát a közfeladat (jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat) közvetlen vagy közvetett teljesítését szolgáló tevékenység. A közfeladat teljesítésének szolgálatával pedig mindez hozzájárul a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez. Ha nem feltételezzük, hogy valamelyik önkormányzati vagy állami – jogszabályban meghatározott – feladat nem járul hozzá a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez, akkor ez tehát valamennyi közfeladatot jelenti (vagyis valamennyi jogszabály által delegált feladatot).

A közszolgáltatási szerződés újonnan bevezetett fogalmának definíciója a magyar közjogban szintén a közfeladatokhoz köthető. A közszolgáltatási szerződés olyan írásbeli szerződés, amelyet valamely közfeladat – vagy annak egy része – ellátására kötöttek a szerv nevében. A szerv fogalmát nem fejti ki a jogalkotó. A közszolgáltatási szerződés lényegében közfeladat ellátását biztosító szerződés: kapcsolata a közhasznúsággal egymást feltételező, hiszen a civil tv. 35. §-a úgy rendelkezik, hogy közszolgáltatási szerződést csak az a szervezet köthet az állammal, illetve az önkormányzattal, amelyik közhasznú, ugyanakkor a közhasznúság egyik feltétele a közfeladat teljesítésének a szolgálata (aminek egyik formája lehet akár a közszolgáltatási szerződés

A nonprofit gazdasági társaságoknak továbbra is lehetősége van a közhasznú státus elnyerésére. Legkésőbb 2014. május 31-ig a Civil törvény 32. §-a szerinti feltételeknek is kell megfelelniük a státus megtartásához.

A Civil tv. 32. §-a három feltételt határoz meg a közhasznú státusz eléréséhez. Ezen konjunktív feltételeket a közhasznú státuszt élvező szervezeteknek folyamatosan teljesíteniük kell, ellenkező esetben kötelesek a Civil tv. 48. §-a értelmében közhasznú jogállásuk törlését kérni. Teljesítendő feltételek a következők: – hozzá kell járulni a társadalom és az egyén közös szükségleteinek kielégítéséhez (ez gyakorlatilag közfeladatot ellátási kötelezettség másképpen megfogalmazva). Ez a feltétel akkor teljesül, ha a szervezet szolgáltatásai a szervezet tagjain kívüli személyek számára is hozzáférhetőek (Civil tv. 32. § (3) bekezdés)

• megfelelő erőforrásokkal kell rendelkezni; azaz

a) évi átlagos bevételnek meg kell haladnia az egymillió forintot vagy

b) két év egybeszámított adózott eredménye nem lehet negatív vagy

c) a személyi jellegű ráfordítások – a vezető tisztségviselők juttatásainak figyelembevétele nélkül – el kell érjék az összes ráfordítás egynegyedét [Civil tv. 32. § (4) pont].

• megfelelő társadalmi támogatottsággal kell rendelkezni, mely követelmény akkor teljesül, ha az alábbi feltételek valamelyikét teljesíti a szervezet:

a) személyi jövedelemadó meghatározott részének (azaz az 1%-os felajánlásoknak) a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri a Civil tv. 54. §-a szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel kettő százalékát, vagy

 b) a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy

 c) közhasznú tevékenységének ellátását tartósan (két év átlagában) legalább tíz közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően. [Civil tv. 32. § (5) bekezdés]

A Civil tv. hatálybalépése – azaz 2012. január 1-je – előtt nyilvántartásba vett közhasznú, illetve kiemelkedően közhasznú jogállás esetében a Civil tv. 30. § szerinti számviteli beszámolót letétbe helyezett szervezetek 2014. május 31. napjáig – de csak addig- továbbra is igénybe vehetik az e törvény hatálybalépése előtt megszerzett, valamint a jogszabályok által számukra biztosított kedvezményeket, jogállásuk közhasznú marad.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) XLIII. Fejezetében 2014. március 15-i hatállyal vezeti be a bizalmi vagyonkezelési szerződés jogintézményét, míg e törvény a jogintézmény részletes szabályait tartalmazza. A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének magyar jogrendszerbe való bevezetésének célja a tulajdonosi pozíció és a tulajdon tárgyának hasznosításával, valamint az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéshozatal szétválasztása; az erre irányuló gazdasági igény kielégítése. A jelenlegi szabályozás szerint a tulajdonosi és a döntési (menedzsment) pozíciók szétválasztásának lehetőségét több jogintézmény képes biztosítani. A leginkább elterjedt és alkalmazott jogintézmény a tagoktól elkülönült jogalanyisággal létrehozott gazdasági társaság. Emellett elterjedtek olyan, elsősorban szerződéseken alapuló jogviszonyok, amelyek eredményeként egy jogalany megkapja a tulajdonosi döntések meghozatalához szükséges jogosultságokat, miközben a vagyon hasznosításával, illetve az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéseit úgy kell meghoznia, hogy a vagyon egyes elemei által előállított haszon egy másik jogalany (az eredeti tulajdonos vagy az általa meghatározott harmadik személy) vagyonát gyarapítsa. Ezek közé a jogintézmények közé tartoznak a bizalmi vagyonkezelési formák. A vagyonkezelési konstrukció lényegi vonása, hogy a bizalmi vagyonkezelés keretét biztosító jogviszony alapján az egyik jogalany (a vagyonrendelő) vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések tulajdonjogát egy másik jogalany (a vagyonkezelő) részére átengedi, aki az ily módon megkapott döntési jogosultság gyakorlásával kell, hogy a rábízott vagyont egy harmadik személy (a kedvezményezett) javára hasznosítsa. A törvény biztosítja, hogy a vagyonkezelésbe adott vagyon összetételében bekövetkező változások és a vagyon kezelése során keletkezett hozam nyomon követhető legyen, a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének alkalmazása ne járjon terhesebb adókötelezettséggel ahhoz képest, mintha a vagyonrendelő közvetlenül a kedvezményezettnek juttatna vagyontárgyat, illetve a vagyontárgy hozadékát, valamint, hogy a jogintézményt ne lehessen az adófizetési kötelezettség elkerülésére használni.

E törvény hatálya kiterjed az új Ptk.-ban szabályozott bizalmi vagyonkezelési szerződést kötő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás működésének és gazdálkodásának feltételeire, a Kormány rendeletében kijelölt hatóság (a továbbiakban: hivatal) bizalmi vagyonkezelő vállalkozások tevékenységének engedélyezési és nyilvántartási eljárására, a hivatalnak a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok bejelentési és nyilvántartási eljárására, a hivatal bizalmi vagyonkezelők felett gyakorolt ellenőrzésére és a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás bizalmi vagyonkezelési tevékenységének végzésére. A törvény értelmében az érintett személynek a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások bizalmi vagyonkezelési szerződésekből fakadó érdekszolgálati kötelezettsége vonatkozásában van kiemelt jelentősége. E kötelezettség szerződésszerű teljesítését veszélyeztetik ugyanis az érintett személyek és a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás közötti ügyletkötések. A törvény érintett személynek tekinti a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás vezető állású személyét, jogi személy bizalmi vagyonkezelő vállalkozás tagját, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást, illetve jogi személy vállalkozás tagjának olyan alkalmazottját, illetve bármely olyan természetes személyt, aki tevékenységét a vállalkozás, illetve a jogi személy vállalkozás tagja érdekeinek megfelelően végzi, és aki részt vesz a vállalkozás által végzett bizalmi vagyonkezelésben, illetve bármely olyan természetes személyt, aki a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás által nyújtandó bizalmi vagyonkezelési szolgáltatás kiszervezésére irányuló szerződés alapján közvetlenül részt vesz a bizalmi vagyonkezelés, mint szolgáltatás nyújtásában.

A törvény garanciális okokból előírja, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás főtevékenységként csak bizalmi vagyonkezelést végezhet, melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetlenül összefüggő tevékenységet.

A törvény értelmében a bizalmi vagyonkezelői tevékenység megkezdése és folytatása is engedélyköteles, e vállalkozás köteles cégnevének vezérszavában e minőségét magyar nyelven szerepeltetni. A törvény szerint a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás Magyarországon jogosult tevékenysége elsődleges folytatására, tevékenysége gyakorlása elsődleges helyét más államba nem helyezheti át.

A törvény meghatározza, hogy ki lehet a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás vezető állású személye, tagja, és ki állhat a bizalmi vagyonkezelő vállalkozással munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban. Mindhárom személyi kör vonatkozásában elvárás – többek között – a büntetlen előélet, hogy az adott személy nem áll bizalmi vagyonkezelő tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Előírás továbbá, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás számára folyamatosan rendelkezésre álljon megfelelő jogi, közgazdasági és könyvvizsgálói szakértelem, ennek okán a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles mesterképzésben szerzett közgazdász szakképzettséggel rendelkező közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt – teljes napi munkaidőben– munkaviszonyban foglalkoztatni, továbbá független könyvvizsgálót megbízási jogviszonyban foglalkoztatni. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles honlapot fenntartani és azon közzétenni létesítő okiratát, cégjegyzékszámát, adószámát, szervezeti és működési szabályzatát, számviteli beszámolóját és közvetett és közvetlen tulajdonosainak névsorát, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartásában nyilvántartási számát. A működés további feltétele, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles e tevékenysége körében okozott károk megtérítésére legalább 70 millió forint összegű pénzügyi biztosíték létrehozására szerződést kötni, és azt bizalmi vagyonkezelői tevékenységének tartama alatt fenntartani. A törvény szabályozza a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás engedélyének kérelmére történő hivatal általi kiadását, illetve az engedély iránti kérelem tartalmát és mellékleteit, továbbá az engedély visszavonását.

A törvény két új közhiteles nyilvántartást hoz létre, így a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartását és a bizalmi vagyonkezelési jogviszony nyilvántartást, amelynek vezetését a hivatal kötelezettségévé teszi. Előbbibe bárki, utóbbiba a törvény alapján feljogosított, hatáskörükben eljáró hatóságok – így különösen a bírósági végrehajtó, vagy közigazgatási, adóhatósági végrehajtó – tekinthetnek be.

A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok nyilvántartásának célja a bizalmi vagyonkezelési szerződések alapján átruházott kezelt vagyonokra vonatkozó adatok felkutathatósága és a bizalmi vagyonkezelők feletti ellenőrzés ellátása.

A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás bizalmi vagyonkezelési tevékenység végzésének szabályai alapvetően szerződési jogi jellegűek és tőlük való eltérést csak kifejezett törvényi felhatalmazás esetén teszik lehetővé, azaz szabályozási módjuk kivételt ismerően kógens. E szabályok alapvetően az új Ptk. 8:1. § (1) 3. pontja szerint fogyasztónak vagy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény alapján kis- és középvállalkozásnak minősülő – a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy – vagyonrendelő és szerződésben meghatározott kedvezményezett érdekeit védik a bizalmi vagyonkezelő vállalkozással szemben. A törvény kötelezi a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást belső nyilvántartások vezetésére. Így a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás nyilvántartást köteles vezetni a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokról. E nyilvántartás bizalmi vagyonkezelési szerződésenként elkülönülten tartalmazza a vagyonrendelő és a szerződésben meghatározott kedvezményezett személyazonosító adatait, a szerződésben vállalt fő- és mellékszolgáltatások tárgyát, a szerződésben foglalt esetleges feltételeket, időbeli, térbeli, egyéb hatálybeli korlátozást, és a szerződéskötés helyét és idejét. A törvény a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások egyes megszűnési eseteit szabályozza. Így kizárja vonatkozásukban a csődeljárást és a kényszertörlési eljárást. A törvény számos más törvényt is módosít, ezek közül az alábbiakban csak néhány kerül megemlítésre. Módosításra került az illetékről szóló törvény. Ennek értelmében a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon vagyonkezelő általi ingyenes megszerzése nem esik az ajándékozási illeték hatálya alá, annak érdekében, hogy a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének alkalmazása ne járjon közteher-fizetési kötelezettséggel.

Ezen főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a vagyonkezelő az általa kezelt vagyon kedvezményezettje. A törvény a Htv. helyi iparűzési adóalanyra vonatkozó rendelkezését kiegészíti oly módon, hogy a vállalkozó mellett a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon is adóalanyi státuszt kap. A visszterhes bizalmi vagyonkezelési szerződések esetében az adókötelezettséget a bizalmi vagyonkezelési szerződés mögött álló más szerződésre és az e szerződés alapján létrejövő jogviszonyokra tekintettel kell megállapítani. Ezért abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződést a magánszemély tevékenységére (például munkaviszonyára) tekintettel hozzák létre, vagy ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés és az annak keretében nyújtott szolgáltatás a magánszemély által átruházott dolog, nyújtott szolgáltatás ellenértékét képezi, a bizalmi vagyonkezelésből származó bármely bevétel adókötelezettségét az alapul szolgáló jogviszony, szerződés szerint kell meghatározni. Így például a munkaviszonyra tekintettel a munkáltató által létrehozott bizalmi vagyonkezelésből származó bevétel a magánszemély munkaviszonyból származó bevételének minősül. A bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon tőkerésze nem minősül osztaléknak, azonban a kifizetések tekintetében a rendelkezés meghatározza, hogy először az adóköteles osztalék kifizetése történik meg a kedvezményezett magánszemély részére, majd ezt követően történhet meg a vagyon tőkerészének kiadása. A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt a társasági adó törvény értelmében belföldi illetőségű adózónak minősül.

A törvény módosította a számviteli törvényt is. Ennek értelmében a kezelt vagyonra a számviteli törvény szerinti vállalkozóra vonatkozó összes előírást alkalmazandóvá teszi. A törvény a Ptk. bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban továbbá meghatározza, hogy a számviteli törvény alkalmazásában mit kell érteni bizalmi vagyon, vagyonrendelő, bizalmi vagyonkezelő, bizalmi vagyonkezelés alatt.