A szabadság kiadása az esedékesség évében

Az Mt. 123. § rendelkezése szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni.

  1. A szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31.-éig adhatja ki.
  2. A szabadságot, ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadni.
  3. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.
  4. A felek megállapodása alapján – a rendes szabadság egyharmada (2014. január 1.-jétől kezdődő évben az életkor szerinti pótszabadság) az esedékesség évét követő év végéig adható ki.
  5. Kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31.-éig lehet kiadni.

A mikrogazdálkodói beszámolóról

2013. január 1-jétől választható a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló. Ezzel egyidejűleg megszűnt a sajátos egyszerűsített éves beszámoló. A mikrogazdálkodói beszámoló a számviteli törvény szabályainak leegyszerűsítésére épül, az ezt választóknak számviteli politikát – és ennek részeként számviteli szabályzatokat – nem kell készítenie.

A mikrogazdálkodói beszámoló választása

A mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolóra (a továbbiakban: mikrogazdálkodói beszámoló) vonatkozó részletes számviteli szabályokat a 398/2012 (XII. 20.) Kormányrendelet tartalmazza. A 2013-ban kezdődő üzleti évtől mikrogazdálkodói beszámolót készíthet a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó, ha két egymást követő üzleti évben a mérleg fordulónapján a következő három mutatóérték közül bármelyik kettő nem haladja meg az alábbi határértéket:

  • a mérlegfőösszeg a 100 millió forintot,
  • az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,
  • az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 főt.

A mikrogazdálkodói beszámolót készítő vállalkozó (a továbbiakban: mikrogazdálkodó) a választásától – a határértékek teljesítése mellett – leghamarabb három, mikrogazdálkodói beszámolóval lezárt üzleti év után térhet el. A mikrogazdálkodói beszámolót a jogelőd nélkül alapított vállalkozás is választhatja.

A mikrogazdálkodói beszámoló a számviteli törvény szabályainak leegyszerűsítésére épül. Azokban a kérdésekben, amelyekről a rendelet nem rendelkezik, a számviteli törvény előírásait kell követni.

A beszámoló részei, a könyvvezetés

A mikrogazdálkodói beszámoló a rendelet 1. mellékletében szereplő mérlegből és a rendelet 2. mellékletében részletezett eredménykimutatásból áll. A mikrogazdálkodói mérleg és eredménykimutatás lényegében megegyezik az egyszerűsített éves beszámoló soraival, a mikrogazdálkodói mérleg ezen kívül sajátos kiegészítő információkat tartalmaz. Az eredménykimutatás összköltség eljárással készül. Kiegészítő mellékletet, üzleti jelentést nem kell készíteni. A mikrogazdálkodó üzleti éve nem térhet el a naptári évtől.

A mikrogazdálkodó mentesül a számlarend-készítési kötelezettség alól, ha a főkönyvi elszámolásait a rendelet 3. melléklete szerinti számlatükör szerint vezeti. Természetesen a mikrogazdálkodó saját számlatükröt és számlarendet is alkalmazhat, amely megfelel a rendelet és a számviteli törvény előírásainak.

A mikrogazdálkodónak számviteli politikát (és ennek részeként számviteli szabályzatokat) nem kell készítenie, hiszen fő szabályként a rendelet rögzíti a számviteli politikai döntéseket, amelyektől a mikrogazdálkodó nem térhet el. A rendelet által biztosított néhány választási lehetőségről a mérleg kiegészítő információiban kell nyilatkozni.

A mikrogazdálkodói beszámoló sajátosságai

A mikrogazdálkodói beszámolóban nem mutatható ki alapítás-átszervezés aktivált értéke, kísérleti fejlesztés aktivált értéke, üzleti vagy cégérték és negatív üzleti vagy cégérték. Céltartalék csak a várható kötelezettségekre képezhető.

A mérlegben a kiegészítő információk között fel kell tüntetni a kapcsolt felekkel lebonyolított ügyletekre vonatkozó olyan információkat, amelyek bemutatásáról a számviteli törvény külön nem rendelkezik, ha ezek az ügyletek lényegesek, és nem a szokásos piaci feltételek között valósultak meg (ilyen ügylet hiányában ennek tényét). Ezen kívül a kapcsolt vállalkozásokkal, egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásokkal kapcsolatos információkat nem kell külön bemutatni.

Az időbeli elhatárolás elve sajátosan alakul. Az olyan gazdasági események hatásait, amelyek két üzleti évet érintenek, arra az üzleti évre vonatkozóan kell elszámolni teljes összegében, amelyben a gazdasági esemény könyvviteli elszámolását közvetlenül alátámasztó bizonylatot kibocsátották. Az olyan gazdasági események hatását, amelyek kettőnél több üzleti évet érintenek, arra az időszakra kell elszámolni, amelyik időszakhoz kapcsolódnak. A mikrogazdálkodó csak a rendelet által felsorolt esetekben képezhet aktív, illetve passzív időbeli elhatárolást.

Az értékeléssel kapcsolatos sajátosságok

A mikrogazdálkodói könyvvezetés során az eszközök bekerülési értékének részeként nem lehet kimutatni a beszerzéshez kapcsolódó hitel, kölcsön járulékos költségeit, a beruházáshoz kapcsolódó biztosítási díjat, devizakötelezettségek árfolyam különbözeteit, a beruházás megtervezésének és a betanításnak a költségeit, azokat költségként, ráfordításként, illetve bevételként kell elszámolni. A saját termelésű készletet a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett várható eladási áron kell állományba venni.

Az immateriális javak és a tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenésének meghatározásánál maradványérték nem állapítható meg. A terv szerinti értékcsökkenés elszámolása a bruttó érték alapján meghatározott lineáris, időarányos módszerrel történik, kivéve azokat az eseteket, amikor a számviteli törvény szerint nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni. A 100 ezer forint egyedi bekerülési értéket el nem érő kis értékű eszközök értékcsökkenését egy összegben kell elszámolni. A mikrogazdálkodó a kis értékű eszközök egyösszegű leírása során 100 ezer forintnál kisebb értékhatárt is választhat. A tárgyi eszközöknél (az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével) a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása során a társasági adó törvény szerinti leírási kulcsokat kell alkalmazni. Az immateriális javakat és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat 3 év alatt kell leírni, kivéve, ha szerződés vagy más dokumentum alapján ettől eltérő a hasznosítási idő. Ebben az esetben a szerződés vagy más dokumentum által alátámasztott időtartamot kell alkalmazni.

A terven felüli értékcsökkenés és az értékvesztés elszámolása során a 30%-os szabály érvényesül. Azaz az értékkülönbözetet akkor kell elszámolni, ha az a 30%-ot meghaladja. Terven felüli értékcsökkenésként kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni a könyv szerinti érték és a mérlegkészítéskori piaci érték különbözetét, ha az év végi értékelés során az eszköz mérlegkészítéskori piaci értéke tartósan és legalább 30 %-kal kevesebb, mint a könyv szerinti értéke. Ezen felül terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, ha káresemény következtében az eszköz káreseményt követő piaci értéke legalább 30 %-kal a könyv szerinti érték alá csökken. A befektetett pénzügyi eszközök, a készletek és az értékpapírok év végi értékelésekor értékvesztést akkor kell elszámolni, ha az eszköz piaci értéke tartósan és legalább 30 %-kal kevesebb, mint a könyv szerinti értéke. Ha a terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés elszámolásának oka már nem vagy csak részben áll fenn, akkor a korábban elszámolt terven felüli értékcsökkenést, értékvesztést vissza kell írni. Nem kell a terven felüli értékcsökkenés, értékvesztés visszaírását elszámolni, ha a mérlegkészítéskori piaci érték kevesebb, mint 30 %-kal haladja meg a könyv szerinti értéket. A követelések értékvesztésének elszámolása korosítás, azaz lejártsági időtartam szerint történik. A 100 ezer forint egyedi bekerülési érték fölötti, az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések év végi értékelésekor értékvesztést kell elszámolni, ha a követelés a mérlegkészítés időpontjában

  • több, mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 %-ának összegében,
  • több, mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 %-ának összegében,
  • több, mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 %-ának összegében.

A mikrogazdálkodói beszámoló esetén behajthatatlan követelésnek minősíthető külön bizonyítás nélkül a 100 ezer forintot meg nem haladó bekerülési értékű, 180 napja lejárt esedékességű követelés.

A mikrogazdálkodói beszámoló esetében az értékhelyesbítés elszámolása és a valós értéken történő értékelés nem alkalmazható.

A mikrogazdálkodó választott árfolyamként az MNB árfolyamot alkalmazhatja a devizás tételek értékelése során. A devizás követelések és kötelezettségek forintértékének meghatározása során alkalmazni kell az ÁFA törvénynek az adóalap forintban történő megállapítására vonatkozó előírásait (ez a többi vállalkozó esetében lehetőség). A devizás tételeket fő szabály szerint egyedi értékeléssel kell kivezetni. Ha az egyedi értékelés nem lehetséges, akkor a csökkenéseket átlagárfolyamon kell elszámolni (a FIFO módszer nem megengedett). Az általános szabálytól eltérően a devizás eszközöket és kötelezettségeket nem kell év végén átértékelni.

A készletértékelés a készletnyilvántartástól függ. Ha a mikrogazdálkodó a készleteiről év közben vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást, akkor a készletek nyilvántartásával, értékelésével kapcsolatos szabályokat készlet nyilvántartási szabályzatba köteles foglalni. Ha a mikrogazdálkodó a készleteiről év közben nem vezet folyamatos értékbeni nyilvántartást, akkor a vásárolt készletek mérlegértékét a leltári mennyiség és az utolsó beszerzési ár szorzata alapján kell meghatározni, a saját termelésű készletek mérlegértékét pedig a leltári mennyiség és a még várhatóan felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett eladási ár szorzata szerint.

További egyszerűsítések a bt., kkt. és egyéni cég esetében

A betéti társaságként, közkereseti társaságként vagy egyéni cégként működő mikrogazdálkodónak a mikrogazdálkodói beszámoló készítése során a piaci érték változásából fakadó terven felüli értékcsökkenés elszámolását, az értékvesztés elszámolását és a céltartalék-képzésre vonatkozó szabályokat (kivéve: jogszabály által előírt céltartalék-képzés) nem kötelező alkalmaznia.

Indul az „egyszámlás” adóutalás

Magyar Közlönyben (184. szám) megjelent az NGM 47/2013. (XI. 7) számú rendelete az adóügyek elektronikus intézésének új szabályairól, ami új alapokra helyez számos eljárást. A talán legjobban várt rendelkezés a befizetések adónemenkénti felosztása. Az új rendelettel megismerhetők az állami adóhatóság előtti eljárásban elérhetővé vált új és régi elektronikus szolgáltatások.

A rendelet tartalmazza azoknak az ügyeknek a felsorolását, amelyekben az adózónak lehetősége van az állami adóhatóság előtt elektronikus ügyintézésre, és meghatározza azokat az első fokú eljárásokat, amelyek során a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.
Az adózó akkor használhatja a banki pénzforgalmi számláját az adókötelezettségek egy összegben történő megfizetésére, ha a pénzforgalmi szolgáltatója csatlakozik az Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszerhez (EFER). A rendelet rögzíti: az EFER-en át történő átutalás költsége az adózót terheli. A rendeletet az alábbi linken olvashatja:

http://www.kozlonyok.hu/nkonline/index.php?menuindex=200&pageindex=kozltart&ev=2013&szam=184

 

 

Bevezették a kötelező fizetési határidőt, nőtt a késedelmi kamat

 

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv alapján az Országgyűlés módosította a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) fizetési határidőre és a késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezéseit.

1. A felszólítástól vagy a számla kézhezvételétől számított 30 napos fizetési határidő

Főszabály szerint a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha a felek eltérően nem állapodtak meg valamilyen feltételben. Ritka a Ptk-nak azon kötelmi jogi előírása, amely kötelező lenne a szerződőkre. Ilyen kivételes előírás lett a fizetési határidőre vonatkozó, 2013. július 1-jétől hatályba lépett kötelező előírás. A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) új 292/A. §-a úgy rendelkezik, hogy ha a felek a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ezzel egyébként a kötelező előírás egyúttal lehetőséget is ad a feleknek arra, hogy ettől eltérő fizetési határidőt rögzítsenek a szerződésben. A rendelkezés jelentőségét az is csökkenti, hogy viszonylag ritka az olyan megállapodás, ahol a kifizetés dátumát ne határoznák meg a felek [1959. évi IV. tv. 292/A. § (1) bek.].

2. A teljesítéstől számított 30 napos fizetési határidő

A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha

  • jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését (építési, valamint szerelési szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte;
  • nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja; vagy
  • a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét [1959. évi IV. tv. 292/A. § (2) bek.].

A teljesítéshez kapcsolódó fizetési kötelezettség vonatkozásában a rendelkezés nem tér ki arra, hogy az általános szabálytól eltérően ezt kötelező szabálynak minősíti-e a jogalkotó. Ilyen kifejezett rendelkezés nélkül ettől a bekezdéstől elméletileg a felek eltérhetnének, azonban a törvény indokolása rögzíti, hogy a jogalkotó az uniós irányelvnek megfelelően a pénzfizetésre, annak esedékességére vonatkozó szabályozást kógens, azaz kötelező rendelkezésként alkotta meg. A kógens rendelkezés miatt a felek a pénztartozás esedékességének szabályánál a jogosultra hátrányosabb határidőket nem is köthetnek ki a szerződésükben, kivéve, ha az az ügy körülményei szempontjából indokolt.

3. A 60 napnál hosszabb határidő érvénytelen lehet

A 30 és 60 nap közötti esedékességi határidőt a Ptk. a felek közötti szerződéses megállapodás részének tekinti, azokba történő beavatkozásra az általános szabályok alapján van lehetőség. A 60 napnál hosszabb határidővel szemben azonban már a jogosultat védő, speciális jogkövetkezményeket találhatunk.

A Ptk. hatályos rendelkezése szerint a gazdálkodó szervezetek közötti szerződésben a hatvan napnál hosszabb esedékességi határidőt a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével kikötött határidőnek kell tekinteni. A jogszabályi vélelem azt jelenti, hogy adott esetben bizonyítható a hatvan napnál hosszabb határidő indokoltsága, de a bizonyítottság hiányában ez érvénytelen kikötés lesz [1959. évi IV. tv. 292/A. § (3) bek.]. A jogalkotó a hatvan napnál hosszabb határidőt meghatározó szerződési feltételt a megtámadhatósági okok közé sorolta, és a jogosult gazdálkodási szervezet érvénytelenségi pert kezdeményezhet. A pernyertessége esetében a bíróság a fizetési határidőt a Ptk. szerinti keretek között (30-60 nap) állapíthatja meg. Mivel erre csak peres eljárást követően kerülhet sor, nagyobb jelentősége van annak, hogy a kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó civil szervezet közérdekű per is kezdeményezhető az ilyen típusú általános szerződési feltételeket kikötő gazdálkodó szervezettel szemben. A megtámadás alapossága esetén a bíróság a kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja, továbbá kötelezheti arra is a szerződési feltétel alkalmazóját, hogy közleményt tegyen közzé a tisztességtelenség megállapításáról [1959. évi IV. tv. 292/A. § (4)-(5), (7) bek.; 1978. évi 2. tvr. 5/D. § (1) bek.].

4. 40 eurós költségátalány

A késedelmesen teljesítő fél számíthat arra is, hogy a jogosult részére a jövőben köteles lesz legalább 40 eurónyi költségtérítést is fizetni. A hitelező behajtási költségeinek fedezeteként szolgáló 40 euró csak egy átalány összeg, ennél kevesebbet akkor sem lehet költségként fizetni a jogosultnak, ha egyébként semmilyen igazolható költsége nem volt. Ha a behajtási költség meghaladja a 40 eurót a jogosult természetesen érvényesítheti az ezen mértéken felüli költségeit is [1959. évi IV. tv. 301/A. § (3) bek., 301/B. § (4) bek.].

5. A kötelezetti késedelem új esete

  • A szerződésszegések Ptk. szerinti egyik esete a kötelezett késedelme. A kötelezett késedelembe esik (vagyis megsérti a szerződést),
  • ha a szerződésben meghatározott teljesítési idő eredménytelenül eltelt;
  • ha a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő eredménytelenül eltelt;
  • más esetekben, ha kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti.

2013. július 1-jétől a kötelezett késedelme kiegészült a jogszabályban meghatározott teljesítési idő szerinti szerződésszegés lehetőségével is [1959. évi IV. tv. 298. §].

6. Nőtt a késedelmi kamat, változott a számítás szabálya

A 2011/7/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv alapján az Országgyűlés több lényegi ponton módosította a késedelmi kamat számításának szabályait.

a) A késedelmi kamat mértéke növekedett. A jövőben gazdálkodó szervezetek között a késedelemi kamat a jegybanki alapkamat 8 (nyolc) százalékponttal növelt összege lett (2013. július 1-je előtt a jegybanki alapkamat plusz 7 (hét) százalékpont volt a kamat) [1959. évi IV. tv. 301/A. § (2) bek.].

b) A késedelmi kamat számításának alapja a késedelemmel érintett év első félévében az adott év január 1-jén érvényes jegybanki alapkamat, illetve ha a késedelem az adott év második félévét érinti, az adott év július 1-jén érvényes jegybanki alapkamat lett (2013. július 1-je előtt a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat volt a késedelmi kamat számításának alapja) [1959. évi IV. tv. 301/A. § (1) bek.].

c) Gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles [1959. évi IV. tv. 301/A. § (2) bek.]. Szerződő hatóság szerződő hatóságnak nem minősülő személlyel kötött szerződésében a késedelmi kamatot korlátozó rendelkezés is semmisnek minősül, kivéve, ha a kötelezett késedelmi kötbért vállalt [1959. évi IV. tv. 301/B. § (2) bek.].

7. Eltérő esedékességi és kamatszabályok vonatkoznak az államra, állami cégekre

Az uniós irányelv alapján módosult a Ptk. 685. § c) pontjában szereplő gazdálkodó szervezet fogalma is. A törvény a pénztartozás esedékessége (292/A-292/B. §), a késedelmi kamat (301/A-301/B. §), az átadás-átvétel (405. § (1) bekezdés) és a próbaüzem lefolytatása (407/A. § (1) bekezdés) alkalmazása szempontjából kivette a gazdálkodó szervezetek fogalma alól az ún. szerződő hatóságnak minősülő gazdálkodó szervezeteket.  A szerződő hatóság az, amelyik a közbeszerzésekről szóló törvény értelmében ajánlatkérőnek minősül [1959. évi IV. tv. 685. § f) pont]. A közbeszerzésekről szóló törvény értelmében ajánlatkérőnek minősül egyebek mellett a minisztérium, az állam, a helyi önkormányzat és minden költségvetési szerv, a közalapítvány [2011. évi CVIII. tv. 6. § (1) bek.]. Az új Ptk-s fogalomnak megfelelően a közbeszerzési értékhatár feletti szerződések esetében nem a Ptk., hanem a Közbeszerzési törvény határozza meg a pénztartozás esedékessége (292/A-292/B. §), a késedelmi kamat (301/A-301/B. §), az átadás-átvétel (405. § (1) bekezdés) és a próbaüzem lefolytatása (407/A. §) szabályait [1959. évi IV. tv. 685. § f) pont]. A Közbeszerzési törvény hatálya alatt maradó szerződések vonatkozásában azonban a szerződő hatóságokra is a Ptk. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A gazdálkodó szervezet hatályos fogalma: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz; a 292/A-292/B. §, 301/A-301/B. §, 405. § (1) bekezdés, valamint a 407/A. § (1) bekezdés tekintetében nem minősül gazdálkodó szervezetnek az, aki a közbeszerzésekről szóló törvény értelmében ajánlatkérő (szerződő hatóság) [1959. évi IV. tv. 685. § c) pont]. Az új fogalom fontos változtatása az is, hogy az emelt mértékű késedelmi kamatot csak az állam, önkormányzat (és egyéb ún. szerződő hatóság) esetében kizárólag a polgári jogi szerződések viszonylatában lehet alkalmazni. Így például szerződésen kívüli kártérítés megállapítása esetében az állam nem köteles a jegybanki alapkamat 8 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatot fizetni.

8. Milyen szerződésekre alkalmazhatók az új kamatmértékek és az egyéb rendelkezések

A 2013. évi XXXIV. törvény a Ptk-ban rögzített változások tekintetében nem tartalmaz külön rendelkezést arra, hogy a 2013. július 1-je előtt megkötött szerződések vonatkozásában is kell-e alkalmazni például az új késedelmi kamat számítási módokat. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény szabályozása szerint a jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra kell alkalmazni [2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bek.]. A két jogszabály összevetéséből én arra a következtetésre jutottam, hogy kizárólag a 2013. július 1-je után megkötött szerződésekre lehet alkalmazni valamennyi új rendelkezést, akkor is, ha például a késedelem csak a hatálybalépést követően történik meg.

Számlakorrekcióról

Kézi számla korrekciója

Ha a kézzel kiállított számla hibás vagy hiányos, illetve amennyiben annak adatait utólag módosítani szükséges, akkor a korrekció többféle módon történhet azzal a kitétellel, hogy egyes korrekciós módok nem alkalmazhatók, ha a korrekció termé­szete logikusan kizárja azt.

A korrekció jellege alapján két csoportot különböztethetünk meg egymástól. Vannak a valódi javítások, amikor az eredeti számla valamely adata hibás volt, és azt kell javítani (például elírták a vevő nevét), illetve vannak azok a korrekciók, amelyek nem valódi javítások, ugyanis az eredeti számla nem hibás, pusztán egy utólag bekövetkezett körülmény miatt kell azt módosítani (például egy utólagosan számlázott engedmény esetén).

a) A kézi számlák valódi hibájának javítása

aa) A kézi számlák körében valódi hiba esetén lehetőség van a kézi számla kézzel történő, hagyományos javítására, ami úgy zajlik, hogy a kibocsátó minden számlapéldány begyűjtése mellett a számlán szereplő hibás adatot egy vonallal áthúzza úgy, hogy az eredeti hibás adat is felismerhető maradjon, majd a helyes adatot a számlára – a javítás dátumával és a javítást végző személy szignójával együtt – felvezeti.

ab) A kézi számla valódi hibájának javítása történhet úgy is, hogy a számlakibocsátó minden számlapéldány begyűjtése mellett a hibás kézi számlát egy vonallal áthúzza, és rávezeti, hogy „RONTOTT”, majd egy új nyomtatványon kibocsátja a helyes adatokkal a számlát.

ac) A valódi hiba javításának harmadik módja a számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása. Ilyen esetben nincsen szükség az összes korábbi számlapéldány begyűjtésére, hanem egy önálló korrekciós bizonylat kibocsátása történik. A kézzel kiállított korrekciós bizonylatnak is a NAV (vagy még az APEH) által kiadott sorszámtartományba illeszkedő sorszámmal kell rendelkeznie, mivel az Áfa tv. 170. §-a alapján a számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben az Áfa tv. – és természetesen ezen keresztül az Áfa tv. felhatalmazása alapján született egyéb, számlázásra vonatkozó jogszabályok – számlára vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell.

A számlával egy tekintet alá eső okirattal történő korrekció esetén, az okiraton szerepeltetni kell a kiállítás keltét, az eredeti számlára hivatkozva a korrekció jellegét (például az eredeti számlán elírták a vevő címét, ami Ady Endre utca 4. helyett helyesen József Attila utca 4.), illetve a korrekció számszerű hatását is, ha ilyen van.

E korrekciós módnál az eredeti számla a korrekciós bizonylattal együtt válik megfelelő bizonylattá. Bár az Áfa tv. 170. §-a nem kívánja meg a számlával egy tekintet alá eső okirat tartalmi elemeként a kibocsátó és a befogadó adatait, azonban hangsúlyozandó, hogy számviteli bizonylatként a számlával egy tekintet alá eső okirat akkor lesz elfogadható, ha azon a felek adatai is szerepelnek.

Ha kézi számla valódi javítása esetén a korrekciónak számszerű hatása is van (mert például az eredeti számlát adómentesen állították ki 27 százalék áfa alkalmazása helyett stb.), akkor a korrekciós bizonylaton ezt a számszerű hatást is le kell vezetni.

Ez úgy is történhet, hogy a korrekciós bizonylaton szövegesen szerepel a módosítás oka, illetve ahhoz kapcsoltan az adó összegének, illetve az adó alapjának változása. Például „a BC4F159845985 sorszám alatt kibocsátott számla adómentesség helyett 27 százalékos ügyletet dokumentál, amelynek eredményeként a számla végösszege 100 adóalap + adómentes összeg helyett 100 adóalap + 27 egység áfa összegre változik”.

Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az adóalany a szöveges megjegyzés helyett a korábban helyesbítő számlaként ismert háromsoros bizonylattal módosítson. Ez utóbbi esetben a módosítás okának megjelölése mellett a korrekciós bizonylaton egymás alatt fel kell tüntetni az eredeti tételt, a módosított tételt és a különbözetet.

Akkor sincs formai megkötés, ha a számla korrekciója az adó összegének módosítását is jelenti, csupán az a lényeg, hogy a korrekciós bizonylaton szereplő adatokból és felvezetésekből egyértelműen kitűnjön: miért és milyen tekintetben változik a korábbi adóösszeg, esetleg adóalap, illetve adott esetben mely egyéb adatok mire módosultak az eredeti számlához képest.

[Mivel a számla korrekciója körében egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy a korrekciós bizonylatnak mi legyen a megnevezése, ezért a számlával egy tekintet alá eső okirat bármilyen megnevezéssel (például sztornó számla, helyesbítő számla, ­jóváíró számla, módosító számla, érvénytelenítő számla vagy akár számla) elfogadható, ha ez a bizonylat egyébként tartalmában megfelel az Áfa tv. 170. §-a szerinti számlával egy tekintet alá eső okiratnak, abból kiderül a korrekció ténye, illetve a tényleges helyzetnek megfelelően korrigálja az eredeti bizonylatot.]

 

b) A kézi számlák olyan utólagos korrekciója, amely nem valódi hibát javít

Egy számla módosítására, korrekciójára tehát úgy is sor kerülhet, hogy az eredeti számla nem volt hibás, azonban az adott teljesítés kapcsán utólag bekövetkezett egy olyan körülmény, amely okán az eredeti számla adatai megváltoznak.

Ilyen eset az utólagosan számlázott engedmény, a hibás teljesítés miatti árleszállítás vagy ügyletmeghiúsulás, a betétdíj visszatérítése miatti számlahelyesbítés, az előleg utólagos meghiúsulása stb.

Amikor az eredeti kézi számla nem hibás, viszont valamely utóbb bekövetkezett körülmény miatt azt módosítani vagy érvényteleníteni szükséges, akkor azt csak számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátásával lehet megtenni, az eredeti számla kézzel történő javítása vagy „RONTOTT”-ként való megjelö­lése és új számla kibocsátása ez esetben nem értelmezhető.

Tehát ezekben az esetekben az előző ac) alpontban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A módosítás vagy érvénytelenítés ebben az esetben is történhet úgy, hogy a korrekciós bizonylaton szövegesen szerepel a módosítás oka, illetve ahhoz kapcsoltan az adó összegének, illetve az adó alapjának változása.

Például „a BC4F159845985 sorszám alatt kibocsátott számlának a végösszegéből 10 százalék kedvezmény jár, amelynek eredményeként a 1000 egység +27% áfa összeg 900 egység +243 áfa összegre változik, amelynek kapcsán az áfa változás – 27”.

Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az adóalany a szöveges megjegyzés helyett a korábban helyesbítő számlaként ismert háromsoros bizonylattal módosítson. Ez utóbbi esetben a módosítás okának megjelölése mellett a korrekciós bizonylaton egymás alatt föl kell tüntetni az eredeti tételt, a módosított tételt és a különbözetet.

A számítógépes számla korrekciója

A számítógéppel kiállított számlán javítás, módosítás kézzel nem vezethető fel. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a számítógéppel előállított számlát kell korrigálni, akkor az vagy számlával egy tekintet alá eső okirattal vagy pedig az eredeti számla sztornírozásával és – amennyiben a korrekció tartalmában nem érvénytelenítést valósít meg – ezzel együtt új számla kibocsátásával történhet. Itt is természetesen figyelni kell arra, hogy olyan korrekciós módszert válasszunk, amely az adott ügyben értelmezhető (azaz például nem értelmezhető a sztornírozás és új számla megoldása abban az esetben, ha utólagosan számlázott engedményt szeretnénk bizonylatolni).

A számítógépes számlák esetén is a korrekció kapcsán megkülönböztethetünk valódi hiba és nem valódi hiba miatti módosítást. Azok a valódi javítások, amikor az eredeti számla valamely adata hibás volt, és azt kell javítani (például elírták a vevő nevét, vagy rossz adómértékkel számláztak), illetve vannak azok a korrekciók, amelyek nem valódi javítások, ugyanis az eredeti számla nem hibás, pusztán egy utólag bekövetkezett körülmény miatt kell azt módosítani (például egy utólagosan számlázott engedmény esetén).

a) A számítógépes számlák valódi hibájának javítása

aa) A számítógépes számla valódi hibájának javítása történhet úgy is, hogy a számlakibocsátó a számlát lesztornózza, és helyette (az eredeti teljesítési időponttal) egy új helyes számlát állít elő.

ab) A számítógépes számla valódi hibája javításának másik módja a számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátása. Ilyen esetben nem történik az eredeti, rossz számla sztornózása, hanem annak meghagyása mellett egy önálló korrekciós bizonylat kibocsátása történik. A számítógéppel kiállított korrekciós bizonylatnak is főszabályként számítógépes programmal kell készülnie, akár úgy, hogy az a sorszámát tekintve a számlák folyamatos sorszámozásába illeszkedik, akár úgy, hogy a javító bizonylatokra elkülönített sorszámtartomány kerül képzésre. A hivatalos álláspont szerint azonban a számítógépes számla a NAV (vagy még az APEH) által kiadott sorszámtartományba illeszkedő sorszámmal ellátott kéziszámla-nyomtatvánnyal is javítható.

Nagyon fontos azonban, hogy a számítógépes számla például Wordből (és nem pedig számlázó programból vagy NAV sorszámtartományos nyomtatvánnyal) történő korrekciója nem megengedett.

A számlával egy tekintet alá eső okirattal történő korrekció esetén, az okiraton szerepeltetni kell a kiállítás keltét, az eredeti számlára hivatkozva a korrekció jellegét (például „az eredeti számlán elírták a vevő címét, ami Ady Endre utca 4. helyett helyesen József Attila utca 4.”), illetve a korrekció számszerű hatását is, ha ilyen van.

Bár az Áfa tv. 170. §-a nem kívánja meg a számlával egy tekintet alá eső okirat tartalmi elemeként a kibocsátó és a befogadó adatait, azonban hangsúlyozandó, hogy számviteli bizonylatként a számlával egy tekintet alá eső okirat akkor lesz elfogadható, ha azon a felek adatai is szerepelnek.

Ha a számítógépes számla valódi javítása esetén a korrekciónak számszerű hatása is van (mert például az eredeti számlát adómentesen állították ki 27 százalék áfa alkalmazása helyett), akkor a korrekciós bizonylaton ezt a számszerű hatást is le kell vezetni. Ez történhet úgy is, hogy a korrekciós bizonylaton szövegesen szerepel a módosítás oka, illetve ahhoz kapcsoltan az adó összegének, illetve az adó alapjának változása. Például „a BC4F159845985 sorszám alatt kibocsátott számla adómentesség helyett 27 százalékos ügyletet dokumentál, amelynek eredményeként a számla végösszege 100 adóalap + adómentes összeg helyett 100 adóalap + 27 egység áfa összegre változik”.

Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az adóalany a szöveges megjegyzés helyett a korábban helyesbítő számlaként ismert háromsoros bizonylattal módosítson. Ez utóbbi esetben a módosítás okának megjelölése mellett a korrekciós bizonylaton egymás alatt fel kell tüntetni az eredeti tételt, a módosított tételt és a különbözetet. Tulajdonképpen abban az esetben sincsen formai megkötés, ha a számla korrekciója olyan természetű, amely az adó összegének módosítását is jelenti, csupán az a lényeg, hogy a korrekciós bizonylaton szereplő adatokból és felvezetésekből egyértelműen kitűnjön, hogy miért és milyen tekintetben változik a korábbi adóösszeg, esetleg adóalap, illetve adott esetben mely egyéb adatok mire módosultak az eredeti számlához képest.

[Mivel a számla korrekciója körében egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy a korrekciós bizonylatnak mi legyen a megnevezése, ezért a számlával egy tekintet alá eső okirat bármilyen megnevezéssel (például sztornó számla, helyesbítő számla, jóváíró számla, módosító számla, érvénytelenítő számla vagy akár számla) elfogadható, ha az tartalmában megfelel az Áfa tv. 170. §-a szerinti számlával egy tekintet alá eső okiratnak, illetve a tényleges helyzetnek megfelelően korrigálja az eredeti bizonylatot.]

b) A számítógépes számlák olyan utólagos korrekciója, amely nem valódi hibát javít

A számítógépes számlára is igaz, hogy annak módosítására, korrekciójára úgy is sor kerülhet, hogy az eredeti számla nem volt hibás, azonban az adott teljesítés kapcsán utólag bekövetkezett egy olyan körülmény, amely okán az eredeti számla adatai megváltoznak.

Ilyen eset az utólagosan számlázott engedmény, a hibás teljesítés miatti árleszállítás vagy ügyletmeghiúsulás, a betétdíj visszatérítése miatti számlahelyesbítés, az előleg utólagos meghiúsulása stb.

Ha ez az eset áll fenn, azaz az eredeti számítógépes számla nem hibás, viszont valamely utóbb bekövetkezett körülmény miatt azt módosítani vagy érvényteleníteni szükséges, akkor azt csak számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátásával lehet megtenni, az eredeti számla sztornírozása és új számla kibocsátása nem értelmezhető.

Azaz ezekben az esetekben az előző a) pont ab) alpontjában foglaltakat kell megfelelően alkalmazni. A módosítás vagy érvénytelenítés tehát ez esetben is történhet úgy, hogy a korrekciós bizonylaton szövegesen szerepel a módosítás oka, illetve ahhoz kapcsoltan az adó összegének, illetve az adó alapjának változása. Például „a BC4F159845985 sorszám alatt kibocsátott számlának a végösszegéből 10 százalék kedvezmény jár, amelynek eredményeként a 1000 egység +27% áfa összeg 900 egység +243 áfa összegre változik, amelynek kapcsán az áfa változás –27.”

Ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az adóalany a szöveges megjegyzés helyett a korábban helyesbítő számlaként ismert háromsoros bizonylattal módosítson. Ez utóbbi esetben a módosítás okának megjelölése mellett a korrekciós bizonylaton egymás alatt föl kell tüntetni az eredeti tételt, a módosított tételt és a különbözetet

Segítség az EU-s elszámoláshoz

Segítséget nyújthat ügyfeleinknek, az alábbi összefoglalás. Tapasztalataink alapján röviden és általánosságban összefoglaltuk a támogatások elszámolása során a legfontosabb csatolandó dokumentumokat és a leggyakoribb hiányosságokat

Immateriális javak beszerzése

Csatolandó dokumentumok

  • Számla eredeti és másolati példánya
  • Kifizetési bizonylat (bankszámlakivonat/banki igazolás) másolata
  • Megrendelés és/vagy szerződés
  • Amennyiben sem szerződés, sem megrendelés nem készül, úgy nyilatkozat erről
  • Tételes átadás-átvételi jegyzőkönyv, melyen a Kedvezményezett a vásárolt szoftver/licensz átvételét igazolja

Gyakori hibák

  • Átadás-átvételi jegyzőkönyv nem kerül benyújtásra

                                           

Szolgáltatás igénybevétele

Csatolandó dokumentumok

  • Számla eredeti és másolati példányban
  • Kifizetési bizonylat (bankszámlakivonat/banki igazolás) másolata
  • Megrendelés és/vagy szerződés másolata
  • Amennyiben sem szerződés, sem megrendelés nem készül, úgy nyilatkozat erről
  • A számlakiállító és a Kedvezményezett együttes teljesítésigazolása, ami tartalmazza legalább az elvégzett munka megnevezését, a teljesítésigazolás által lefedett időszakot, a munka nettó értékét valamint a felek cégszer, aláírását [aláírás ill. cégbélyegző]
  • Oktatási költség elszámolása esetén a képzés sikeres elvégzését igazoló oklevelek másolata, ezek hiányában a Kedvezményezett cégszerű, aláírásával ellátott nyilatkozat arról, hogy oklevelek nem kerültek kiállításra
  • Tanácsadási költség elszámolása esetén a tanácsadó cég által készített tanulmány másolata

Gyakori hibák

  • Teljesítésigazolások nem tartalmazzák az összes szükséges elemet
  • Teljesítésigazolások nem kétoldalúak
  • Oktatási költség elszámolása esetén nem kerülnek benyújtásra a képzés sikeres elvégzését igazoló oklevelek másolatait
  • Tanácsadási költség elszámolása esetén elmarad a tanácsadó cég által készített tanulmány másolatának benyújtása. Amennyiben tanulmány nem készül, úgy annak megadása, hogy a tanácsadás a projekt mely szakaszaihoz, milyen céllal kapcsolódott, milyen tárgykörökre terjedt ki, kik voltak a résztvevői, mikor és milyen időtartamban került igénybevételre.
  • A másolatban benyújtott dokumentumok nem kerülnek hitelesítésre (Az eredetivel mindenben megegyező hiteles másolat szöveg + cégszerű aláírás)

Személyi jellegű költségek (K + F projektek)

Az elszámoláshoz csatolandó dokumentumok:

  • Személyi jellegű költségek összesítője
  • Munkaszerződés
  • Munkaszerződés módosítás
  • Munkaköri leírás
  • Munkaidő nyilvántartás
  • Bankszámlakivonat a bérátutalásról
  • Adóhatóság folyószámla kivonata az illetményekről
  • Nyilatkozat adótípusonként az elszámolni kívánt bérköltséghez

Gyakori hibák:

  • Az összesítőben szerepeltetett bruttó bérek után fizetendő járulékok nem a törvényben meghatározott mértékkel kerülnek feltüntetésre.
  • Nem megfelelően kerül kitöltésre a nettó bér és járulékai kifizetését igazoló bizonylat dátuma és sorszáma.
  • Az elszámolható költség összege nem megfelelő, a munkaidő ráfordítás pontatlan megadása miatt (kerekítés)
  • Az összesítő alján található nyilatkozat nem megfelelő kitöltése (ez jelen estekben azért fordul elő, mert nem megfelelő formanyomtatvány kerül letöltésre a Kedvezményezett által)
  • Nettó bérek kifizetésének igazolása:
    • csoportos átutalás: amennyiben a közleményben nincs ráutalás, hogy a munkabérek átutalását tartalmazza, nyilatkozat benyújtása szükséges.
    • készpénzben történő kifizetésnél a kiadási pénztárbizonylaton nem szerepel a kiállító vagy a pénztáros aláírása, valamint az összeg átvevőjének aláírása, kivéve, ha a kifizetés bérjegyzéken történik.
    • Járulékok kifizetésének igazolása:
    • Amennyiben a járulékok nem befizetéssel történnek, a nyilatkozat adótípusonként nem megfelelően kerül kitöltésre, valamint nem kerül benyújtásra a NAV folyószámla kivonat.
    • A szakképzési hozzájárulás azon összege is elszámolásra kerül, mely pénzügyileg még nem teljesül.
  • A projekt terhére nem elszámolható költség a szabadság, betegszabadság, táppénz, munkaszünet és ünnepnap, stb, így nem kerülnek arányosításra a munkabérek.
  • Az ügyvezető igazgató bére nem kerül arányosításra.
  • Nem kerülnek benyújtásra:
    • a munkaszerződések és azok módosításai, munkaköri leírások, a munkaidő-nyilvántartás,
    • a személyi jellegű összesítő elektronikus adathordozón

 

A távolléti díj számításával összefüggő módosítások

A legjelentősebb változás a távolléti díj számításának módszerében történik. A távolléti díjat az esedékesség időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány és az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra kifizetett teljesítménybér és az utolsó hat hónapra kifizetett bérpótlék figyelembe vételével kell megállapítani. A törvény módosítja a havi béres munkavállalók esetében a havi bér arányos részének kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket. A továbbiakban a korábbi gyakorlattal megegyezően a munkavállalót a havidíja az általános munkarend szerinti munkanapoktól függetlenül, mindig azonos összegben illeti meg. A havi bér arányos részét kell elszámolni hónap közben történő belépés és kilépés esetén, valamint azokban az esetekben is, ha a munkavállaló az adott hónapban csak a munkanapok egy részét dolgozza le. Az új távolléti díj számítási módszert az augusztus hónapra kezdődő távollétek elszámolásánál kell először alkalmazni. Ha a távolléti díj a távollét során módosul, a távollét módosítást követő tartamára a távolléti díj módosított összegét kell figyelembe venni. Ha időközben a munkavállalónak 2013. augusztus 1-jén béremelést adtak, az augusztusra járó szabadságok esetén már az új alapbérrel kell a távolléti díjat megállapítani. A munkaidőkeret lejárta előtti munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó eljárási szabályokat már nem csak munkaidőkeret esetén, hanem bizonyos esetekben az általános munkarendben dolgozó munkavállalók munkaviszonyának megszüntetése esetén is alkalmazni kell. A módosító törvény megerősíti azt a gyakorlatot, miszerint az apának gyermeke születésekor járó pótszabadságot arányosítani abban az esetben sem lehet, ha a munkaviszony év közben kezdődött vagy szűnt meg. A törvényváltozás lazít az egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén történő szabadság nyilvántartás szabályain.Lehetősége van a munkáltatónak arra, hogy választása szerint az általános szabályok szerint napban adja ki a szabadságot. A másik lehetőség, hogy a munkáltató a munkaidő beosztáshoz igazodóan adja ki a szabadságot,azzal azonos óraszámban számolja el és tartja nyilván.

Fontos változás van az év közben kezdődő munkaviszonyok esetén a betegszabadság vonatkozásában is. A módosítással a munkavállalót a táppénzre jogosultságot megelőző napig a betegszabadságra vonatkozó díjazás illeti meg.

A törvényváltozás jelentősen bővíti a vasárnapi pótlékra jogosultak körét. 2013. augusztus 1-jétől a vasárnapi pótlék minden olyan munkavállalót megillet, aki rendkívüli munkaidőben dolgozik vasárnap, munkáltatójának tevékenységétől, illetve a munkavállaló munkakörétől függetlenül. A változások következtében 2013. augusztus 1-jétől a felszámolási eljárásban is alkalmazni kell a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén a tájékoztatási kötelezettséget. 2014. január 1-jétől két fontos változást hoz a törvénymódosítás. Egyrészt a kötetlen munkarend esetén már nem feltétel, hogy a munkáltató a munkaidő legalább fele beosztásának jogát átengedje a munkavállalónak.

Másrészt január 1. után a munkáltató és a munkavállaló csak az életkor alapján járó pótszabadság következő évre történő átvitelében állapodhat meg.

A gyakorlati képzést végző gazdálkodó szervezetek saját munkavállalói részére szervezett képzés költségeinek elszámolásáról (NGM 21/2013. (VI. 18.) rendelet)

A szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezett adózó kötelezettségét saját munkavállalói részére szervezett képzés esetén csökkentheti. A rendelet e lehetőség szabályait határozza meg.

A szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére elszámolható költségek maximális támogatási intenzitása:

  • általános képzés esetén az elszámolható költségek 60%-a,
  • speciális képzés esetén az elszámolható költségek 25%-a.

A támogatási intenzitás 80%-ra növelhető fogyatékossággal élő vagy hátrányos helyzetű munkavállalónak nyújtott képzés, valamint középvállalkozásoknak, mikro-vagy kisvállalkozásoknak nyújtott támogatás esetén. A támogatás mértéke azonban megnövelve sem haladhatja meg a képzésben résztvevőnként és képzési óránként a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összegének (minimálbér) 6%-nál.

A kötelezett bruttó kötelezettségét a fentiek szerint akkor csökkentheti, ha

  • havonta legalább 45 fő tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését teljesíti,
  • a képzés a felnőttképzésről szóló törvényben foglaltak szerint valósul meg,
  • a képzés nem távoktatási formában valósul meg,
  • a képzés általános vagy a szakképzésről szóló törvény szerinti speciális jellegű,
  • a képzés időtartama minimum 20 óra,
  • a képzésre az Európai Unió tagállamainak, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államoknak területén kerül sor,
  • a hozzájárulásra kötelezett adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítette.

A hozzájárulásra kötelezettnek a tárgyévre elszámolt képzésre vonatkozó adatszolgáltatást a székhelye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központja részére kell benyújtani. A rendelet a kihirdetését követő napon, 2013. június 19-én lép hatályba. Arendelet rendelkezéseit első alkalommal a hatálybalépést követő naptól megkezdett képzések elszámolása tekintetében lehet alkalmazni. Megkezdett képzésnek külső képzés esetén az tekinthető, amelyre vonatkozóan a felnőttképzési szerződést megkötötték. Belső képzés esetén a képzés első órája számít a képzés megkezdésének.

 

A vállalkozók járulékfizetési kötelezettségét érintő változásokról

Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés  egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 2013. július 1-jétől módosította  a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó egyes szabályokat.

1.) A heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló, átalányadózó  egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 50. § (1) bekezdése  értelmében 2013. január 1-jétől az az egyéni vállalkozó is választhatja az átalányadózást,  aki munkaviszonyban áll. A heti 36 órát elérő foglalkoztatással járó munkaviszonyban  álló átalányadózást választó egyéni vállalkozó 2013. június 30-ig a 10 százalék  mértékű nyugdíjjárulékot és a 7 százalék mértékű egészségbiztosítási járulékot1 az átalányban megállapított jövedelme, de a nyugdíjjárulék esetében havonta  legalább a minimálbér2, az egészségbiztosítási járulék esetében pedig havonta legalább a minimálbér  másfélszerese után (járulékfizetési alsó határ) volt köteles megfizetni.

2013. július 1-jétől a szabályozás úgy módosult, hogy az említett egyéni vállalkozó  a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékfizetési alsó határ figyelembevétele  nélkül, vagyis az átalányban megállapított jövedelme után köteles megállapítani,  bevallani és megfizetni.

A szociális hozzájárulási adó tekintetében a szabályozás változatlan, a 27 százalék  szociális hozzájárulási adót továbbra is az átalányban megállapított jövedelem  után kell a vállalkozónak megfizetni.

2.) A gyermeknevelési támogatásban részesülő vállalkozók járulék- és szociális  hozzájárulás adófizetés alól történő mentesítése

A gyermeknevelési támogatásban részesülő egyéni, illetve társas vállalkozó 2013.  július 1-jétől a minimum járulékalap után nem köteles járulékokat fizetni, ha  a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vállalkozói tevékenységét személyesen  folytatja. A szociális hozzájárulási adó vonatkozásában az egyéni vállalkozó,  illetve a társas vállalkozás mint kifizető akkor is mentesül a különös szabályok  alkalmazása (az adóalap legalább a minimálbér 112,5 százaléka) alól, ha a gyermeknevelési  támogatás tartama alatt a vállalkozó tevékenységét személyesen folytatja.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a gyermeknevelési támogatásban részesülő egyéni vállalkozó vállalkozói kivétet realizál, vagy átalányadózó és van átalányban  megállapított jövedelme, akkor ezek után az általános szabályok szerint a járulékokat  és a szociális hozzájárulási adót meg kell fizetnie. Ugyancsak az általános szabályok  szerint kell járulékokat és szociális hozzájárulási adót fizetni akkor, ha a gyermeknevelési  támogatásban részesülő társas vállalkozó személyes közreműködésre tekintettel  díjazásban részesül.

A módosítás tehát kizárólag a minimum járulék- és adóalap után történő fizetési  kötelezettséget érinti.

2013. július 1-től módosul a közérdekű önkéntes tevékenységről (Köt.) szóló 2005. évi LXXXVIII. számú törvény

Ezek után minden fogadó szervezet köteles lesz közvetlenül a miniszterhez bejelenteni önkéntesei névsorát.

A bejelentést a minisztérium honlapján, a Civil Információs Portálon keresztül, vagy pedig a kormányzati portálon közzétett elektronikus űrlapon kell megtenni. A bejelentéshez csatolni kell helyi önkormányzatok társulása esetén a társulási megállapodás másolatát.

Civil szervezet és közhasznú szervezet esetén:

- a hatályos létesítő okirat másolatát

- a fogadó szervezet adatairól a nyilvántartást vezető bíróság által kiállított 30 napnál nem régebbi kivonatot

-egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozók nyilvántartásába történő bejelentkezésről, illetve változás bejelentésről kiadott, az egyéni vállalkozó hatályos adatait tartalmazó igazolás másolatát, vagy 30 napnál nem régebbi hatósági bizonyítványt

-fogadó intézmény, illetve annak fenntartója esetén annak igazolását, hogy a fogadó intézmény jogszerűen működik.

Egyházak nyilvántartásába fel nem vett belső egyházi jogi személy esetén az egyház egésze, legfőbb szerve, illetve az egyházak nyilvántartásába felvett felettes szerve képviselőjének nyilatkozatát a fogadó szervezet nevéről, székhelyéről, és képviselőjének személyéről, továbbá arról, hogy a fogadó szervezet belső egyházi jogi személy.

Amennyiben a fent felsorolt mellékletek nem kerülnek csatolásra, azokat a bíróság beszerzi a vonatkozó nyilvántartásokból.

A fogadó szervezetek nyilvántartása ez után hatósági nyilvántartásnak fog minősülni, amely közhitelesen tanúsítja a bejelentési kötelezettség teljesítését, és a bejelentés tartalmát is.

A módosítással eltörölték továbbá a „munka” kifejezést, a jövőben ez már „tevékenység”. Eltörölték a „közoktatást”, a jövőben ez már „köznevelés” lesz. A „közoktatási intézmény” –ből „nevelési-oktatási intézmény” válik. A Köt 11.§. (5.) bekezdése hatályát veszti a módosítás hatályba lépésével. A módosítás elhatárolja az iskolai közösségi szolgálat fogalmát a közérdekű önkéntes tevékenységtől.