Az utóbbi években mindig volt valami téma, ami miatt a személygépkocsik áfa-szabálya előtérbe került.
A telefonokhoz hasonló szabály került az áfatörvénybe 2013. január 1-jétől.
De már az elején tisztázzuk! Hiába szól ebben a két kérdésben szinte szó szerint ugyanúgy a törvény, az adóhatóság értelmezése.
Az adóhatósági tájékoztatók szerint
- a telefon esetében a számla végösszegéből a magánhasználatot kivonva, a maradék áfájának 70-30%-át kell osztani.
- a személygépkocsi esetében az 50%-ba belefér a magánhasználat, így az áfa 50%-ának levonásához nincs szükség útnyilvántartásra.
Lehet, hogy a személygépkocsihoz kiadott álláspont majd a telefonokra kiadott tájékoztatót is felül fogja írni.
A továbbiakban a személygépkocsira koncentrálva nézzünk néhány tipikus esetet az áfa szempontjából:
- továbbra sem vonható le az áfa az önállóan történt termékbeszerzések esetében. Ilyen az üzemanyag, az olaj, az alkatrész vásárlása
- továbbra sem vonható le az áfa olyan szolgáltatásoknál, melyekre tételes tiltás van. Ilyen a parkolás, az útdíj
- Levonható az áfa 50%-a az igénybevett szolgáltatások esetében, ilyen például a mosatási költség
- azokban az esetekben, amikor együtt valósul meg termék és szolgáltatás számlázása, akkor meg kell vizsgálni, melyik a főtevékenység:
- egy kötelező szerviz alkalmával beépített alkatrészek a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak, így a teljes számla szolgáltatásnak tekinthető még akkor is, ha a termékek külön sorban kerülnek felsorolásra
- egy téli gumi vásárlása szereléssel együtt inkább termékvásárlásnak tekinthető, még akkor is, ha a számlán a felszerelés, mint szolgáltatás is leszámlázásra kerül.
Ezekben a „vegyes” az esetekben azt érdemes vizsgálni, hogy melyik az a része a számlának, ami a másik nélkül nem jött volna létre. Az első esetben a szolgáltatás igénybevétele miatt jött létre a termékvásárlás, ezért a szolgáltatás a főtevékenység. A második esetben pedig a termékvásárlás „húzta” magával a szolgáltatást, azaz a kerekek felszerelését, ezért a termékvásárlás a főtevékenység.
