Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) vonatkozó fejezetének megfelelően a nonprofit gazdasági társaságok is közhasznú jogállásúvá válhatnak. Ehhez a nonprofit gazdasági társaságoknak ugyanazokat a mutatókat kell teljesíteniük, ugyanazon tartalmi elemeket kell szerepeltetniük a létesítő okiratukban, továbbá a Civil tv. 46. (1) bekezdése szerint kötelesek a beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági mellékletet készíteni, amelyet a beszámolóval azonos módon köteles letétbe helyezni és közzétenni. Ezzel egy időben a nonprofit gazdasági társaságoknak nem kell a civil szervezetekre vonatkozó számviteli szabályokat alkalmazni, hiszen nem minősülnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti egyéb szervezeteknek. A Civil tv. 27. § (2) bekezdése kimondja, közhasznú jogállás esetén a nonprofit gazdasági társaságok is csak kettős könyvvitelt vezethetnek.

A kettős könyvvitellel alátámasztott éves, egyszerűsített éves beszámolójukat, közhasznú jogállás esetén a közhasznúsági melléklettel együtt a gazdasági társaságoknál szokásos módon kell letétbe helyezni (cégbíróságnál a Céginformációs Szolgálaton keresztül) és közzétenni. A közhasznú jogállás tényének nyilvántartását is a cégbíróság végzi nem pedig a civil szervezetekkel foglalkozó polgári ügyszak.

A nyomtatvány letölthető az alábbi oldalról tölthetők le: http://civil.info.hu/urlapok

Jogszabályi háttér:

• 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról (Ectv.)
• 2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról (Eljárási tv.)
• 2005. évi LXXXVIII. törvény a közérdekű önkéntes tevékenységről (Köt.)
• 2000. évi C. törvény a számvitelről (Szt.)
• 350/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet a civil szervezetek gazdálkodása, az adománygyűjtés és a közhasznúság egyes kérdéseiről (Civil vhr.)

Az előlegfizetés bizonylatolása kapcsán a következőkre kell figyelemmel lenni.

Az előlegről az áfatörvény 159. § (2) bekezdés a) pontjából következően számlát akkor kötelező kibocsátani, ha a megrendelő áfa-alany, vagy áfa-alanynak nem minősülő jogi személy. Az áfatörvény 176. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen esetben akkor van lehetőség egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására, ha a számlán szereplő adatok egyébként forintban kifejezettek.

Amennyiben a megrendelő nem áfa-alany, akkor számlát az előlegről – az áfatörvény 159. § (2) bekezdés b) pontja értelmében – abban az esetben kötelező kibocsátani, ha az előleg összege a 900 ezer forintot eléri vagy meghaladja, illetve ezen összeghatár alatt is, feltéve ez utóbbi esetben, hogy a nem adóalany megrendelő kifejezetten kérte számla kibocsátását. Ez utóbbi esetekben is lehetőség van egyszerűsített adattartalmú számla kibocsátására az áfatörvény 176. § (1) bekezdés b) pontja értelmében, feltéve, hogy az adatok forintban kifejezettek.

Azokban az esetekben, amikor a teljes ellenérték egyösszegben előlegként megfizetésre kerül, a bizonylatolás során két megoldás lehetséges.

a) Az egyik megoldás az, hogy a 100 százalék előleg átvételekor, jóváírásakor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsátja az előlegszámlát (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot. Ezt követően pedig majd a teljesítéskor – a teljesítés napjával – kibocsát egy ún. nullás végszámlát, amelyen a korábban átvett, 100 százalék előleget kivezeti.

b) A másik megoldás a teljes ellenérték előlegként való megfizetése esetén az, hogy az előlegszámla és a végszámla ugyanazon számladokumentumra kerül, azaz a kibocsátott előleg-számlán a számlakibocsátó szerepelteti az előlegként átvett 100 százalék összeget (adóalap és adóösszeg bontásban, az ügyletre irányadó áfa-mérték feltüntetése mellett, feltéve, hogy nem egyszerűsített adattartalmú számláról van szó), jelölve az előleg átvételének, jóváírásának napját, mint adófizetési kötelezettség keletkezési napot, majd pedig ezen a számladokumentumon megjelöli az ügylet majdani teljesítési időpontját is, jelezve, hogy ekkor már további ellenérték rendezésre nem kerül sor. Ezzel a megoldással nem történik kétszeres bizonylat-kibocsátás (ti. az előlegszámlát követően egy ún. nullás végszámla kibocsátása), hanem csupán a 100 százalék előleg átvételét, jóváírását kísérő – az előzőek szerint ismertetett adatokkal történő – számla kiállítására kerül sor.

Megjegyzendő, hogy ez utóbbi, ún. egybizonylatos megoldás azonban nem alkalmazható olyan esetekben, amikor a 100 százalék előlegről szóló számla kibocsátásakor még nem ismert az ügylet majdani teljesítési időpontja, ugyanis ez utóbbi esetben az előlegszámlán az ügylet teljesítési időpontjának feltüntetése, és így az áfatörvény 169. § g) pontjának való megfelelés nem lehetséges. Ilyenkor csak az a) pontban leírt megoldás (ti. előlegszámla készítése a teljes ellenértékről és ezt követően a teljesítéskor ún. nullás végszámla kibocsátása) alkalmazható.

Az országgyűlés 2015. február 28. nappal módosította a Ptké. érintett rendelkezéseit (Ptké. 12. § (3) és (4) bekezdés, 18. § (3) és (4) bekezdés), valamint a jogalkotó a Ptké. 15. és 18. §-ának hatályon kívül helyezésével eltekint a késedelmesen előterjesztett kérelmek miatt a kötelező bírságolástól is.

Mellékelten tesszük közzé az Országos Bírósági Hivatal közleményét, mely a közkereseti és betéti társaságok, valamint a szövetkezetek létesítő okiratának kötelező módosításával kapcsolatos közleményeit a következőkkel egészíti ki:

I. Közkereseti társaságok, betéti társaságok

Kizárólag azoknak a közkereseti és betéti társaságoknak kell 2015. március 15-ig társasági szerződésüket a Ptk. szabályainak megfeleltetni és az ennek bejegyzésére vonatkozó kérelmet 2015. április 14-ig a cégbírósághoz benyújtani, amelyek létesítő okirata a jogszabály eltérést nem engedő rendelkezéseibe ütközik., vagy társasági szerződésüket bármilyen okból (székhelyváltozás, tagváltozás, stb.) módosítják.

A közkereseti és a betéti társaságok társasági szerződését nem kell módosítani, ha

• az általános hivatkozásként utal a gazdasági társaságokról szóló törvényre (Gt.), azaz nem nevesít egyetlen §-t sem;
• a vezető tisztségviselőt üzletvezetőnek és nem ügyvezetőnek nevezi;

Nem kell benyújtani a cégbíróságokhoz arról szóló társasági határozatot, hogy a cég társasági szerződése megfelel a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek – az ezzel kapcsolatos szabályozást a törvényhozás pontosította, a módosítás 2015. február 28-án hatályba lépett. (2013. évi CLXXVII. tv., azaz Ptké. 12. § (3) bekezdése)

A Ptk. hatályba léptetéséről szóló törvény nem fenyegeti bírsággal azokat a cégeket, amelyek késedelmesen teljesítik a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése miatti módosítási kötelezettségüket – az ezt előíró rendelkezést az országgyűlés hatályon kívül helyezte.

II. Szövetkezetek

A szövetkezetek közül azoknak kell az alapszabályukat 2015. június 15-ig közgyűlésen a Polgári Törvénykönyv szabályainak megfeleltetni és az erre vonatkozó változás-bejegyzési kérelmet a cégbírósághoz 2015. július 15-ig benyújtani, amelyek

• azt bármilyen okból egyébként is módosítanák (székhelyváltozás, fő tevékenységi kör megváltozása, stb.), vagy
• alapszabály valamely rendelkezése a Ptk-val összhangban nem álló rendelkezést tartalmaz.

Nem kell az alapszabályt módosítani csak azért, mert

• az általános hivatkozásként utal a korábbi szövetkezeti törvényre, tehát nem jelöl meg §-t;
• a vezető tisztségviselőt ügyvezető elnöknek nevezi;
• a vagyoni hozzájárulást részjegyként nevesíti.

Nem kell közgyűlési határozatot hozni arról, hogy az alapszabály megfelel a Ptk. rendelkezéseinek és a szövetkezeti törvény (2006. évi X. tv.) jelenlegi rendelkezéseinek, így nincs is mit benyújtani a cégbírósághoz – az ezzel kapcsolatos szabályozást a törvényhozás pontosította, a módosítás 2015. február 28-án hatályba lépett. (2013. évi CLXXVII. tv., azaz Ptké. 18. § (3) bekezdése)

A Ptk. hatályba léptetéséről szóló törvény nem fenyegeti bírsággal azokat a cégeket, amelyek késedelmesen teljesítik a Polgári Törvénykönyv hatályba lépése miatti módosítási kötelezettségüket – az ezt előíró rendelkezést az országgyűlés hatályon kívül helyezte.

A számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet módosításáról szóló 2/2015. (II. 3.) NGM rendelet értelmében 2016. január 1-jétől változik azoknak a jogszabály által meghatározott követelményeknek a köre, amelyeknek az adózó által használt számlázó program meg kell, hogy feleljen.

A korábbiakhoz képest új előírás, hogy 2016. január 1-jétől minden számlázó programnak rendelkeznie kell egy olyan önálló, de a programba beépített, „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval, amelynek elindításával adatexport végezhető

•          a kezdő és záró dátum (év, hónap, nap) megadásával meghatározható időszakban kibocsátott számlákra, illetve

•          a kezdő és a záró számlasorszám megadásával meghatározható sorszámtartományba tartozó számlákra.

Adatexportnak minősül az adóalany által elektronikus adathordozón tárolt adatoknak az adóhatóság rendelkezésére bocsátása a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről szóló 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet 2. melléklete szerint és a 3. mellékletben meghatározott adatszerkezetben.

A fentiek szerinti „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” funkció célja az egységes ellenőrzési adatszolgáltatás elősegítése, melynek keretében az adózó által elektronikus adathordozón tárolt – számlákra vonatkozó – adatok rendelkezésére bocsátása bármely számlázó program használata esetén gyorsan és egységes szerkezetben valósulhat meg.

Valamennyi pénztárgép használatra kötelezett olyan adóalany, aki/amely bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti, köteles az általa a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységhez kapcsolódóan kibocsátott valamennyi számláról adatszolgáltatást teljesíteni az adóhatóság felé

I. Fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség

Amennyiben az adóalany azért mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól, mert a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő nem adóalany az ellenérték adót is tartalmazó összegét legkésőbb a teljesítésig vagy a teljesítés napján készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel részére maradéktalanul megtéríti, és számla kibocsátását az adóalanytól nem kéri, úgy az adóalany nyugta kibocsátásáról köteles gondoskodni (a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenysége tekintetében pedig kizárólag gépi nyugtát állíthat ki).

Utóbbi esetben, ha az adóalany mégis számlát bocsát ki, azt pénztárgépes nyugta adása helyett teszi, ezért minden egyes ilyen számláról az adóhatóság felé adatot kell szolgáltatnia.

Ugyancsak fennáll az adatszolgáltatási kötelezettség, amennyiben az adóalany a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységéhez kapcsolódóan egyáltalán nem üzemeltet pénztárgépet, hanem minden ügyletről számlát bocsát ki.

Az adatszolgáltatási kötelezettséget az érintett adóalanyoknak – a számla kibocsátásának keltét alapul véve – naponkénti bontásban, havonta, a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig, elektronikus úton kell az állami adóhatóság felé – PTGSZLAH adatlapon – teljesíteniük. Az adatszolgáltatás körében a fentiek szerint kibocsátott számlák keltét, sorszámát, a vevő nevét és címét, továbbá az ellenérték adót is tartalmazó összegét, adómentesség esetén az ellenérték összegét kell az állami adóhatóság által meghatározott struktúrában rendelkezésre bocsátani.

II. Nem áll fenn az adatszolgáltatási kötelezettség

Kötelező a számlaadás abban az esetben, ha a termék nem adóalany beszerzője, szolgáltatás nem adóalany igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét a teljesítésig vagy a teljesítés napján készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel nem téríti meg, vagy megtéríti ugyan, de az adóalanytól kéri a számla kibocsátását.

Továbbá kötelező a számlaadás akkor is, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, valamint ha a termék vevője, szolgáltatás igénybevevője nem adóalany és nem is jogi személy, ugyanakkor az ellenérték adót is tartalmazó összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Tehát ezekben az esetekben a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységet folytató adóalany nem pénztárgépes nyugta helyett, hanem azért bocsát ki számlát, mert azt jogszabály kötelezően előírja. Ebből következően ezen számlák tekintetében nem áll fenn adatszolgáltatási kötelezettsége.

Ennek megfelelően nem áll fenn adatszolgáltatási kötelezettség, ha a pénztárgép használati kötelezettséget eredményező tevékenységet folytató adóalany üzemeltet pénztárgépet és bizonylatadási kötelezettségének rendszerint pénztárgépes nyugta kibocsátásával tesz eleget, ugyanakkor egyes – kizárólag a jogszabály által kötelezően előírt esetekben – számlát bocsát ki az adott ügyletről.

Amennyiben az adóalany esetlegesen olyan gyakorlatot folytat, hogy ugyanarról az ügyletről egyidejűleg számlát és gépi nyugtát is kiállít, e számlákról sem kell adatot szolgáltatni, miután ebben az esetben nem teljesül az a feltétel, hogy az adóalany a bizonylatadási kötelezettségét online pénztárgéppel történő nyugtaadás helyett részben vagy egészben számla kibocsátásával teljesíti.