Bevallási nyilatkozatot az a magánszemély tehet, aki az adóévben kizárólag munkáltatótól származó jövedelmet szerzett és megfelel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben meghatározott feltételeknek. E feltételek szerint:

- az adóévben kizárólag adóelőleget megállapító munkáltatótól szerzett belföldön adóköteles jövedelmet,

- tételes költségelszámolással költséget, költséghányadot – kivéve a 10 százalék költséghányadot – nem számol el, és az adóelőleg megállapítása során sem számolt el;

- a jövedelemből adóalap-kedvezményt, az adóból adókedvezményt nem érvényesít, és az adóelőleg megállapítása során sem érvényesített;

- az adójáról rendelkező önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot, nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot, valamint nyugdíjbiztosítási nyilatkozatot nem ad;

- más okból nem köteles adóhatósági közreműködés nélküli bevallást benyújtani.

A bevallási nyilatkozatot választó magánszemély a munkáltatótól nem szerezhet kamatjövedelmet, osztalékból származó jövedelmet, árfolyamnyereségből származó jövedelmet, vállalkozásból kivont jövedelmet, ingatlan bérbeadásból származó jövedelmet, ha annak összege az egymillió forintot meghaladja, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adományt.

A bevallási nyilatkozat szempontjából nem minősül adóelőleget megállapító munkáltatónak az a társas vállalkozás, amellyel a magánszemély tagi jogviszonyban áll, és e jogviszonya alapján a magánszemély a társas vállalkozásnál díj ellenében személyes közreműködésre köteles.

Főszabály szerint a bevallási nyilatkozat választásáról a munkáltató felé kell nyilatkozni 2016. január 31-ig a 15M30. számú nyomtatványon1. A nyilatkozattétel időpontjában munkáltatóval nem rendelkező magánszemély a nyilatkozatot az állami adóhatóságnál, az erre a célra rendszeresített 15NY31 jelzésű nyomtatványon, elektronikus úton vagy papíralapon teheti meg szintén 2016. január 31-ig. A határidő jogvesztő, a nyilatkozat nem vonható vissza.

Ha a magánszemély egyidejűleg több munkáltatóval áll jogviszonyban, a nyilatkozatot az egyik, általa választott munkáltatójánál teheti meg. A bevallási nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül.

Ha a magánszemély nem volt jogosult a bevallási nyilatkozat megtételére és az adóhatóság a nyilvántartásában szereplő adatok alapján ezt a tényt megállapítja, a magánszemélyt az adó megállapítását megelőzően tájékoztatja, és felszólítja, hogy a 1553. számú bevallást kell benyújtania.

Azon magánszemélyek adóját, akik bevallási nyilatkozatot tettek, és bevallási kötelezettségüket más módon nem teljesítették, az állami adóhatóság az adóévet követő év május 20-ig állapítja meg a munkáltató 2015. évben benyújtott bevallásai alapján. Az adó megállapításáról az adóhatóság a magánszemélyt nem értesíti.

A munkáltató adatot szolgáltat azon magánszemélyekről, akik bevallási nyilatkozatot tettek. Az adatszolgáltatást a 1608. számú bevallásban 2016. február 12-ig kell teljesíteni az állami adóhatóság részére.

Januártól több ponton is módosultak a családi kedvezmény szabályai. A NAV ismertette a változásokat.

Az adózással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2015. évi LXXXI. törvény – többek között – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó jövedelmek után alkalmazandó adó mértékét 15 százalékra csökkentette. Annak érdekében, hogy a kedvezményezett eltartottak után a családoknál maradó adó ne csökkenjen, emelni kellett a családi kedvezmény eltartotti létszámtól függő adóalap-csökkentő tételeinek nagyságát is. A kétgyermekes családoknál most lépett hatályba a még 2014-ben elfogadott módosítás, miszerint az általuk érvényesíthető kedvezmény emelkedik.
Ebből következően a családi kedvezmény 2016. január 1-jétől hatályos változásait részben az adókulcs csökkentése, részben a kétgyermekes családoknál a kedvezményezett eltartottak után járó kedvezmény összegének emelkedése jelenti.
A családi adóalap-kedvezmény összege 2016-ban kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként

• egy eltartott esetén 66 670 forint,
• kettő eltartott esetén 83 330 forint,
• három vagy annál több eltartott esetén 220 000 forint.

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy havonta és kedvezményezett eltartottanként egy eltartott esetén továbbra is 10 ezer forinttal, három vagy több eltartott esetén 33 ezer forinttal magasabb összegű nettó kereset áll a családok rendelkezésére.

Családi járulékkedvezmény

A családi járulékkedvezményként figyelembe vehető összeg – tekintettel az adókulcs változására – az összevont adóalap terhére családi kedvezményként érvényesíteni nem tudott összeg 15 százaléka, de legfeljebb a biztosított magánszemély által fizetendő természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék összege.

Családi kedvezmény érvényesítésére jogosultak körének bővülése

Annak érdekében, hogy a közös háztartásban nevelt gyermekek után azonos összegű családi pótlék járjon akkor is, ha az őket nevelő szülők házasságban, és akkor is, ha élettársi kapcsolatban élnek, szükség volt a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) módosítására. A Cst. 2016. január 1-jétől hatályos szabályozása alapján a szülővel együtt élő élettárs is jogosult lehet a családi pótlékra akkor, ha az érintett gyermekkel közös lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkezik és a szülővel élettársként legalább 1 éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja. Tekintettel arra, hogy családi kedvezményt a családi pótlékra jogosult magánszemély érvényesíthet, ennek megfelelően a Cst-ben foglalt feltételeknek megfelelő élettárs már év közben is érvényesítheti a családi kedvezményt.

A telephely a cég tevékenység gyakorlásának olyan tartós, önállósult üzleti letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen (címen), de a székhellyel azonos településen található.) Telephely megadása nem kötelező tartalmi elemea létesítő okiratnak.

A cég fióktelepe olyan telephely, amely más településen, illetve más országban van, mint a cég székhelye. Fióktelep megadása nem kötelező tartalmi eleme a létesítő okiratnak.

A Számviteli törvény 2015. november 26-án kihirdetett módosítását követően egyértelmű, hogy az osztalékban részesülő gazdálkodó kimutathatja-e a járó osztalékot az üzleti évben, ha az osztalékról szóló határozat csak a fordulónap után, a mérlegkészítés időpontjáig születik meg.

A módosított szabályozás szerint a kapott (járó) osztalék és részesedés az adózott eredmény felosztásáról szóló határozat alapján járó összeg, amennyiben az a mérlegfordulónapig ismertté vált.

Magyarország Alaptörvénye XXX. cikkének (1) bekezdése alapján „teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez”. Az adózás és adóztatás elsődleges szerepe, hogy érvényt szerezzen az alaptörvényben foglalt idézett rendelkezéseknek. Az adójogszabályok általános jellegű szabályozásából adódóan azonban lehetetlen a kivételes, egyedi esetek, körülmények figyelembevétele, így előállhat olyan helyzet, amikor – a jogalkotói szándék ellenére – az arányos adózás alapelve csorbát szenved.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) ezért meghatározott feltételek mellett kifejezett méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára, mely egyedi esetekben enyhítési lehetőséget ad a törvény szigorával szemben. Alapelvként írja elő, hogy „az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.”

Az adóhatóság méltányossági jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is méltányosságot gyakorolni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy körülményei a méltányosság feltételeinek megfelelnek.

 A törvény méltányossági lehetőséget biztosít azon adózók részére, akik (amelyek) az adójogszabályokban meghatározott, bevallott vagy az adóhatóság által jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen méltányolható gazdasági vagy személyes okból az esedékesség időpontjáig nem vagy csak részben tudják teljesíteni. Ezen eljárások alapja a végrehajtható okiraton (fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóhatósági határozaton, önadózás esetén a fizetendő adót / adóelőleget tartalmazó bevalláson, behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresésén, az adózóval közölt adóhatósági adó-megállapításon, bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozaton, illetve az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentésen) alapuló fizetési kötelezettség halasztására, részletekben történő megfizetésére, mérséklésére illetve elengedésére, összefoglaló néven fizetési kedvezményre irányuló kérelem. A mérséklés iránti kérelmek elbírálása során fel sem merül a késedelmi pótlék felszámításakor és a bírság kiszabásakor értékelhető körülmények vizsgálata (az adóhiány keletkezési körülményei, a bírság kiszabására okot adó cselekmény, mulasztás súlya, gyakorisága), mivel ezek mérlegelése a jogkövetkezményt megállapító alapeljárásban már megtörtént. A fizetési kedvezmények elbírálása során tehát csak az bír jelentőséggel, hogy a konkrét esetben a méltányosság gyakorlásának törvényi feltételei fennállnak-e avagy sem.

 Forrás: http://www.nav.gov.hu

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:155. § (2) bekezdése értelmében, ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.

2015. június 19. napjával a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 53/B. §-ába egy új rendelkezés került beiktatásra, ezek szerint fizetési késedelem esetén a behajtási költségátalány megfizetésére – a Ptk. hatálybalépését megelőzően kötött szerződések tekintetében is – a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, így a kötelezett, illetve a szerződő hatóság a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.

A behajtási költségátalány jellemzője, hogy

• annak összege a késedelembe esés napjától esedékesen külön erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában is megilleti a hitelezőt;
• annak összege független attól, hogy a kötelezettnek milyen mértékű pénztartozás késedelmes megfizetése után kell azt megfizetnie és attól is, hogy a késedelembe esés mikor történt, illetve mekkora időtartamot jelent (egy, harminc vagy ötven napot, stb.);
• késedelmenként, és nem számlánként – bár optimális esetben e kettő egybeesik – követelhető az adóstól; ha pedig egy szerződésben a felek részletfizetésben állapodtak meg, akkor a költségátalány annyi részlet után érvényesíthető, amennyi részlet megfizetésével az adós késedelembe esett;
• abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett;
• kárfelelősségi jellegű jogintézmény, amelynél így a fizetés alól kimentésnek van helye (ha a kötelezett késedelmét kimenti behajtási költségátalány fizetési kötelezettsége a késedelem beálltával nem keletkezik)
• a szerződésben – a késedelmes fizetést megelőzően – elengedni, kizárni nem lehet;
• 40 eurónál magasabb összegben is érvényesen meghatározható;
• a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető.

  a) a behajtási költségátalány a kötelezetti oldalon

  A kötelezett a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó behajtási költségátalányt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 81. § (2) bekezdés b) pontja alapján egyéb ráfordításként számolja el.

  Számviteli szempontból tehát a behajtási költségátalány tartozásnak minősül, azt kötelezettségként szükséges a kötelezett könyveiben rögzíteni.

  b) a behajtási költségátalány a jogosulti oldalon

  A jogosult (hitelező) oldalán a behajtási költségátalány számviteli elszámolása a következő. A jogosult a tárgyévhez vagy a tárgyévet megelőző üzleti év(ek)hez kapcsolódó és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezett behajtási költségátalány összegét – az Szt. 77. § (2) bekezdés b) pontja alapján – az egyéb bevételek között számolja el. Ebből következően – az óvatosság elvét szem előtt tartva – a jogosult csak akkor köteles a behajtási költségátalány összegét a könyveiben feltüntetni, ha az hozzá ténylegesen befolyt. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) szerinti adóalapot pedig csak a ténylegesen befolyt behajtási költségátalány képez a jogosult oldalán.

  A fentiekben ismertetett számviteli elszámolásra tekintettel az érvényesíthető, ám nem érvényesített, pénzügyileg nem rendezett behajtási költségátalány összege a jogosult (hitelező) társasági adóalapját nem befolyásolja.

  c) lemondás a behajtási költségátalány összegéről

  A Ptk. 6:155. § (2) bekezdése alapján a felek közti megállapodásban a behajtási költségátalány kizárása, vagy negyven eurónál alacsonyabb összegben történő meghatározása semmis, ez azonban nem jelenti azt, hogy a jogosult a költségátalány iránti igényéről a későbbiekben nem mondhat le, azt nem engedheti el, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet nem változtathatja meg (amelynek módosítása tartalmilag szintén azzal a következménnyel járhat, hogy a költségátalány összegét elengedi).

  Ha a jogosult a szerződéskötést – és a teljesítési határidő beálltát – követően, de még a költségátalány összegének beérkezése előtt kifejezett nyilatkozattal lemond annak összegéről, a kötelezett a behajtási költségátalány összegét kivezeti a kötelezettségek közül, és annak összegét – ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik – az Szt. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján rendkívüli bevételként mutatja ki.

  Tekintettel arra, hogy a jogosult csak a pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie (azaz az elengedéskor nem számol el rendkívüli ráfordítást). Ebből következően a jogosultnál nem merül fel a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja szerinti adóalap-módosító tétel alkalmazása a követelés elengedéséhez kapcsolódóan, hiszen a jogosult könyveiben ki nem mutatott követelés elengedéséhez kapcsolódóan a társasági adó nem rendel adóalap-korrekciós tételt.

  Ha a jogosult a behajtási költségátalány iránti követelését nem érvényesíti (arról lemond, azt elengedi), annak nincs ajándékozási, illetve egyéb illetékvonzata.

  d) elszámolási sorrend

  A Ptk. 6:46. § szerint „ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni”. A Ptk. alkalmazásában a behajtási költségátalány ugyan sui generis jogcím, de természete szerint a költség fogalma alá sorolható, annak jogi sorsát osztja. A Ptk.-ban rögzített elszámolási sorrend megengedő szabály, attól a jogosult eltérhet, illetve az ő kifejezett eltérése hiányában is az ő felismerhető szándéka az, amely a sorrendiség szempontjából kiindulópontot jelent.

  Amennyiben a jogosult Ptk. 6:46. §-ában rögzített diszpozitív elszámolási sorrendtől eltér, és a pénztartozást nem minden Ptk. szerinti jogcímen érvényesíti (pl. csak a főtartozás, illetve az ügyleti és a késedelmi kamat összegét kéri be a kötelezettől, a behajtási költségátalány összegét nem, és előbbi összegek beérkezése esetén tájékoztatja a kötelezettet, hogy további követelése vele szemben nincs), a kötelezett – az Szt. 86. § (3) bekezdés h) pontja alapján – a véglegesen nem érvényesített behajtási költségátalány összegét (ha ahhoz beszerzett eszköz nem kapcsolódik) rendkívüli bevételként mutatja ki.

  Az elszámolási sorrend azonban attól önmagában nem függ, hogy a behajtási költségátalányt, illetve a kamatot a jogosult követelte-e a kötelezettől.

  A jogosultnak, ha kifejezett nyilatkozattal ugyan nem mond le a behajtási költségátalány összegéről, a Ptk. 6:46. §-ban rögzített diszpozitivitással élve azonban úgy rendelkezik (illetve erre irányuló szándéka egyértelműen felismerhető), hogy a kötelezettől befolyó összeget a főkövetelésre számolja el, annak hiánytalan teljesítése esetén pedig jelzi, hogy további követelése az ügylettel összefüggésben nem áll fenn, a behajtási költségátalány érvényesítéséről való lemondást nem kell könyvelnie, mivel csupán a pénzügyileg rendezett költségátalányt tartja nyilván. Ennek alapján a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés h) pontjában rögzített adóalap-korrekciós tétel alkalmazása nem merül fel ebben az esetben sem.

  A Ptk. 2014. március 15-én lépett hatályba. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 2014. március 14-ig hatályos 301/A. § (3) bekezdése a 2013. évi V. törvénnyel azonos módon szabályozza a behajtási költségátalány jogintézményét, ezért annak kezelésére a 2014. március 15-ét megelőző ügyletek vonatkozásában a fentiekben foglaltak az irányadóak.

   

  Forrás: http://www.nav.gov.hu/nav/ado/tarsasagi/A_behajtasi_koltsegat20140807.html

   

   

A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény, valamint más, kapcsolódó tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi LXVI. törvény az Art. munkáltató vagy kifizető által teljesítendő biztosítotti bejelentésekre vonatkozó rendelkezéseit is módosította. A 2015. június 4. napján kihirdetett jogszabály előírása szerint 2016. évtől a biztosított végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, továbbá az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény neve és az okirat száma adatokkal bővül a munkáltató, kifizető által bejelentendő adatok köre.

A NAV 16T1041 bejelentő lap 13.01 pótlapjának 11-14 rovataiban kötelező megadni a biztosított magánszemély:

- végzettségét,

- képzettségét, szakképesítését,

- az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét, és az okirat számát.

Ezen adatok kitöltése 2016. évben kezdődő új biztosítási jogviszony – bármely biztosítási jogviszony kóddal történő – bejelentése esetén kötelező.

Meglévő biztosítottak esetében (2016. január 1.-e előtt kezdődő biztosítási jogviszonyok) a szakképzettséget érintő adatok körét visszamenőleg, illetőleg a megszűnést követő kijelentés során nem kell a foglalkoztatónak közölnie!

A szakképzettséggel összefüggő adatokat megadásukat követően a NAV ellenőrzi, majd elektronikusan az állami szakképzési és felnőttképzési szerv pályakövetési rendszert működtető nyilvántartása részére továbbítja. /Art. 16. § (5a) bek./

Ha a biztosított végzettséggel, képzettséggel, szakképesítéssel nem rendelkezik, akkor ezt a bejelentő lap 13.01. pótlapjának 11. rovat első sorában („A biztosított magánszemély végzettsége, képzettsége, szakképesítése”) – e tényre való utalás szabad szöveges begépelésével pl. „szakképzettséggel nem rendelkezik” – jelezni kell. Ez esetben az igazoló okiratot kibocsátó intézményt és az okirat számát értelemszerűen nem kell megadni, így a rovat teljes körű kitöltésére felhívó üzenet figyelmen kívül hagyható.

A számviteli törvény 2016. január 1-től életbe lépett változásai sok újdonságot hoztak.

Valamennyi szabályzatot aktualizálni kell, a változásokat a hatálybalépését követő 90 napon belül át kell vezetni a szabályzatokon. (Sztv.14.§(11)

Megjelent a 484/2015. (XII. 29.) Korm. rendelet, amely a számviteli törvényhez kapcsolódó, sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletek módosításáról rendelkezik.

http://www.kozlonyok.hu/nkonline/index.php?menuindex=200&pageindex=kozltart&ev=2015&szam=208

2016 (=2¹⁰ + 2⁹ + 2⁸ +2⁷ +2⁶ +2⁵)

Minden kedves olvasónknak, ügyfelünknek, munkatársunknek sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk!

Bár a 2015-ös év nem hozott kiemelkedő mennyiségű jogszabályt, néhány tendencia így is megfigyelhető a jogalkotásban. Tavaly kereken 1300 új jogszabály született, ami 30%-os emelkedést jelent a 2014-es évhez képest. Ez 302-vel több az egy évvel korábbi számnál, és azt jelenti, hogy átlagosan a múlt év minden napján 3 és fél új jogszabállyal gyarapodtunk.

Ebben a jogszabályi környezetben igyekszünk ügyfeleink segítségére lenni az újesztendőben.