A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) XLIII. Fejezetében 2014. március 15-i hatállyal vezeti be a bizalmi vagyonkezelési szerződés jogintézményét, míg e törvény a jogintézmény részletes szabályait tartalmazza. A bizalmi vagyonkezelés jogintézményének magyar jogrendszerbe való bevezetésének célja a tulajdonosi pozíció és a tulajdon tárgyának hasznosításával, valamint az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéshozatal szétválasztása; az erre irányuló gazdasági igény kielégítése. A jelenlegi szabályozás szerint a tulajdonosi és a döntési (menedzsment) pozíciók szétválasztásának lehetőségét több jogintézmény képes biztosítani. A leginkább elterjedt és alkalmazott jogintézmény a tagoktól elkülönült jogalanyisággal létrehozott gazdasági társaság. Emellett elterjedtek olyan, elsősorban szerződéseken alapuló jogviszonyok, amelyek eredményeként egy jogalany megkapja a tulajdonosi döntések meghozatalához szükséges jogosultságokat, miközben a vagyon hasznosításával, illetve az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéseit úgy kell meghoznia, hogy a vagyon egyes elemei által előállított haszon egy másik jogalany (az eredeti tulajdonos vagy az általa meghatározott harmadik személy) vagyonát gyarapítsa. Ezek közé a jogintézmények közé tartoznak a bizalmi vagyonkezelési formák. A vagyonkezelési konstrukció lényegi vonása, hogy a bizalmi vagyonkezelés keretét biztosító jogviszony alapján az egyik jogalany (a vagyonrendelő) vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések tulajdonjogát egy másik jogalany (a vagyonkezelő) részére átengedi, aki az ily módon megkapott döntési jogosultság gyakorlásával kell, hogy a rábízott vagyont egy harmadik személy (a kedvezményezett) javára hasznosítsa. A törvény biztosítja, hogy a vagyonkezelésbe adott vagyon összetételében bekövetkező változások és a vagyon kezelése során keletkezett hozam nyomon követhető legyen, a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének alkalmazása ne járjon terhesebb adókötelezettséggel ahhoz képest, mintha a vagyonrendelő közvetlenül a kedvezményezettnek juttatna vagyontárgyat, illetve a vagyontárgy hozadékát, valamint, hogy a jogintézményt ne lehessen az adófizetési kötelezettség elkerülésére használni.

E törvény hatálya kiterjed az új Ptk.-ban szabályozott bizalmi vagyonkezelési szerződést kötő bizalmi vagyonkezelő vállalkozás működésének és gazdálkodásának feltételeire, a Kormány rendeletében kijelölt hatóság (a továbbiakban: hivatal) bizalmi vagyonkezelő vállalkozások tevékenységének engedélyezési és nyilvántartási eljárására, a hivatalnak a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok bejelentési és nyilvántartási eljárására, a hivatal bizalmi vagyonkezelők felett gyakorolt ellenőrzésére és a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás bizalmi vagyonkezelési tevékenységének végzésére. A törvény értelmében az érintett személynek a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások bizalmi vagyonkezelési szerződésekből fakadó érdekszolgálati kötelezettsége vonatkozásában van kiemelt jelentősége. E kötelezettség szerződésszerű teljesítését veszélyeztetik ugyanis az érintett személyek és a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás közötti ügyletkötések. A törvény érintett személynek tekinti a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás vezető állású személyét, jogi személy bizalmi vagyonkezelő vállalkozás tagját, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást, illetve jogi személy vállalkozás tagjának olyan alkalmazottját, illetve bármely olyan természetes személyt, aki tevékenységét a vállalkozás, illetve a jogi személy vállalkozás tagja érdekeinek megfelelően végzi, és aki részt vesz a vállalkozás által végzett bizalmi vagyonkezelésben, illetve bármely olyan természetes személyt, aki a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás által nyújtandó bizalmi vagyonkezelési szolgáltatás kiszervezésére irányuló szerződés alapján közvetlenül részt vesz a bizalmi vagyonkezelés, mint szolgáltatás nyújtásában.

A törvény garanciális okokból előírja, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás főtevékenységként csak bizalmi vagyonkezelést végezhet, melléktevékenységként pedig a bizalmi vagyonkezelési kötelezettség teljesítéséhez szükséges, azzal közvetlenül összefüggő tevékenységet.

A törvény értelmében a bizalmi vagyonkezelői tevékenység megkezdése és folytatása is engedélyköteles, e vállalkozás köteles cégnevének vezérszavában e minőségét magyar nyelven szerepeltetni. A törvény szerint a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás Magyarországon jogosult tevékenysége elsődleges folytatására, tevékenysége gyakorlása elsődleges helyét más államba nem helyezheti át.

A törvény meghatározza, hogy ki lehet a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás vezető állású személye, tagja, és ki állhat a bizalmi vagyonkezelő vállalkozással munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban. Mindhárom személyi kör vonatkozásában elvárás – többek között – a büntetlen előélet, hogy az adott személy nem áll bizalmi vagyonkezelő tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. Előírás továbbá, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás számára folyamatosan rendelkezésre álljon megfelelő jogi, közgazdasági és könyvvizsgálói szakértelem, ennek okán a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles mesterképzésben szerzett közgazdász szakképzettséggel rendelkező közgazdászt, jogi szakvizsgát tett jogászt – teljes napi munkaidőben– munkaviszonyban foglalkoztatni, továbbá független könyvvizsgálót megbízási jogviszonyban foglalkoztatni. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles honlapot fenntartani és azon közzétenni létesítő okiratát, cégjegyzékszámát, adószámát, szervezeti és működési szabályzatát, számviteli beszámolóját és közvetett és közvetlen tulajdonosainak névsorát, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartásában nyilvántartási számát. A működés további feltétele, hogy a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás köteles e tevékenysége körében okozott károk megtérítésére legalább 70 millió forint összegű pénzügyi biztosíték létrehozására szerződést kötni, és azt bizalmi vagyonkezelői tevékenységének tartama alatt fenntartani. A törvény szabályozza a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás engedélyének kérelmére történő hivatal általi kiadását, illetve az engedély iránti kérelem tartalmát és mellékleteit, továbbá az engedély visszavonását.

A törvény két új közhiteles nyilvántartást hoz létre, így a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartását és a bizalmi vagyonkezelési jogviszony nyilvántartást, amelynek vezetését a hivatal kötelezettségévé teszi. Előbbibe bárki, utóbbiba a törvény alapján feljogosított, hatáskörükben eljáró hatóságok – így különösen a bírósági végrehajtó, vagy közigazgatási, adóhatósági végrehajtó – tekinthetnek be.

A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok nyilvántartásának célja a bizalmi vagyonkezelési szerződések alapján átruházott kezelt vagyonokra vonatkozó adatok felkutathatósága és a bizalmi vagyonkezelők feletti ellenőrzés ellátása.

A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás bizalmi vagyonkezelési tevékenység végzésének szabályai alapvetően szerződési jogi jellegűek és tőlük való eltérést csak kifejezett törvényi felhatalmazás esetén teszik lehetővé, azaz szabályozási módjuk kivételt ismerően kógens. E szabályok alapvetően az új Ptk. 8:1. § (1) 3. pontja szerint fogyasztónak vagy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény alapján kis- és középvállalkozásnak minősülő – a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy – vagyonrendelő és szerződésben meghatározott kedvezményezett érdekeit védik a bizalmi vagyonkezelő vállalkozással szemben. A törvény kötelezi a bizalmi vagyonkezelő vállalkozást belső nyilvántartások vezetésére. Így a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás nyilvántartást köteles vezetni a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokról. E nyilvántartás bizalmi vagyonkezelési szerződésenként elkülönülten tartalmazza a vagyonrendelő és a szerződésben meghatározott kedvezményezett személyazonosító adatait, a szerződésben vállalt fő- és mellékszolgáltatások tárgyát, a szerződésben foglalt esetleges feltételeket, időbeli, térbeli, egyéb hatálybeli korlátozást, és a szerződéskötés helyét és idejét. A törvény a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások egyes megszűnési eseteit szabályozza. Így kizárja vonatkozásukban a csődeljárást és a kényszertörlési eljárást. A törvény számos más törvényt is módosít, ezek közül az alábbiakban csak néhány kerül megemlítésre. Módosításra került az illetékről szóló törvény. Ennek értelmében a bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon vagyonkezelő általi ingyenes megszerzése nem esik az ajándékozási illeték hatálya alá, annak érdekében, hogy a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének alkalmazása ne járjon közteher-fizetési kötelezettséggel.

Ezen főszabály alól kivételt képez az az eset, amikor a vagyonkezelő az általa kezelt vagyon kedvezményezettje. A törvény a Htv. helyi iparűzési adóalanyra vonatkozó rendelkezését kiegészíti oly módon, hogy a vállalkozó mellett a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt vagyon is adóalanyi státuszt kap. A visszterhes bizalmi vagyonkezelési szerződések esetében az adókötelezettséget a bizalmi vagyonkezelési szerződés mögött álló más szerződésre és az e szerződés alapján létrejövő jogviszonyokra tekintettel kell megállapítani. Ezért abban az esetben, ha a bizalmi vagyonkezelési szerződést a magánszemély tevékenységére (például munkaviszonyára) tekintettel hozzák létre, vagy ha a bizalmi vagyonkezelési szerződés és az annak keretében nyújtott szolgáltatás a magánszemély által átruházott dolog, nyújtott szolgáltatás ellenértékét képezi, a bizalmi vagyonkezelésből származó bármely bevétel adókötelezettségét az alapul szolgáló jogviszony, szerződés szerint kell meghatározni. Így például a munkaviszonyra tekintettel a munkáltató által létrehozott bizalmi vagyonkezelésből származó bevétel a magánszemély munkaviszonyból származó bevételének minősül. A bizalmi vagyonkezelésbe adott vagyon tőkerésze nem minősül osztaléknak, azonban a kifizetések tekintetében a rendelkezés meghatározza, hogy először az adóköteles osztalék kifizetése történik meg a kedvezményezett magánszemély részére, majd ezt követően történhet meg a vagyon tőkerészének kiadása. A bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján kezelt a társasági adó törvény értelmében belföldi illetőségű adózónak minősül.

A törvény módosította a számviteli törvényt is. Ennek értelmében a kezelt vagyonra a számviteli törvény szerinti vállalkozóra vonatkozó összes előírást alkalmazandóvá teszi. A törvény a Ptk. bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban továbbá meghatározza, hogy a számviteli törvény alkalmazásában mit kell érteni bizalmi vagyon, vagyonrendelő, bizalmi vagyonkezelő, bizalmi vagyonkezelés alatt.

A Cégtörvény értelmében a cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég létesítő okiratában foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található. Következésképpen, lényegében minden olyan hely, ahol egy társaság a székhelyén kívül üzleti tevékenységet folytat, telephelynek minősül.

A válasz eldöntéséhez a telephely adózási fogalmát kell meghatározni.
Az Adózás rendjéről szóló törvény  178. § 27. pontja értelmében telephelynek minősül az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják.

Az Áfa törvény 259. § 2. pontja szerint állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység – székhelyhez képesti – önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak annyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett.
A tárgyalás céljából használt iroda  az adóköteles gazdasági tevékenység folytatásához szükséges, ezért az  Art 16.§ (3) b, pontja alapján az állami adóhatósághoz be kell jelenteni.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 7. § (2) bekezdésének első mondata értelmében a cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerződésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítő okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétől eltérő helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen – magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban – van, mint a cég székhelye.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 27. pontja szerint telephely az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő-, szolgáltatótevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található.

Az Art. 16. § (3) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó címét, székhelyét, a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját), több államban illetőséggel rendelkező gazdasági társaság esetén a tényleges üzletvezetés helyét.

Az Art. 17. § (3) bekezdésének h) pontja alapján továbbá az adózó a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül a 16. § (3) bekezdésében felsorolt adatok közül az állami adóhatósághoz írásban bejelenti a cégbírósághoz be nem jelentett, az e törvény 178. § 27. pontjában foglaltaknak megfelelő telephelyét.

Az Art. 172. § (1) bekezdésének a) és c) pontjai értelmében a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási kötelezettségét egyáltalán nem, vagy késedelmesen, hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti.

A fentieket összefoglalva az adózók kötelesek bejelenteni a gazdasági tevékenységük végzésének valamennyi színhelyét az adóhatóság felé (s a kérdésben foglaltak szerint a tulajdonos lakóhelye is ilyennek minősülhet). Ennek egyrészt eleget tehet az ún. egyablakos rendszer keretében, a telephely cégjegyzékben való feltüntetése érdekében a cégbíróság felé való, illetőleg ennek hiányában közvetlenül az adóhatóság irányába tett bejelentés révén. Abban az esetben, ha adózó a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, a hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében ennek feltárása esetére az adóhatóság mulasztási bírsággal sújthatja.

A teljesség igénye nélkül az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:

Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért

Általános szabály, hogy a törvény tiltja a károkozást, minden károkozás jogellenes, kivéve, ha törvény ezt kifejezetten megengedi. Aki pedig másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, akkor mentesülhet, ha a magatartása nem felróható. A felróhatóságot az adott helyzetben elvárható magatartás megsértése jelenti. A felróhatóság hiánya kimentési ok, feltéve, ha azt bizonyítani tudják.

Az új Ptk. taxatíve felsorolja, hogy mikor nem jogellenes a károkozás:

• ha a károsult belegyezik a károkozásba (pl. sportjátékoknál),
• jogos védelmi helyzetben (itt mindig az arányosságot kell vizsgálni, de a felróhatóság hiányával mentesülni lehet a felelősség alól),
• szükséghelyzetben (szomszédjogok),
• ha jogszabály által megengedett magatartással okoznak kárt, feltéve, hogy ez a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti vagy jogszabály kártalanítás fizetését rendeli (például ha egy engedélyezett építkezés a szomszédos ház kilátását elvonja, a szomszéd követelhet kártérítést)

Változott a kártérítés módjának a fő szabálya: az eredeti állapot helyreállítása helyett a kárt elsősorban pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

Új szabály, hogy a károkozók egymás közötti viszonyában alkalmazható a méltányosság, azaz a bíróság nemcsak egyetemlegesen, hanem külön-külön is marasztalhat. Lényeges, hogy bekerült a Ptk-ba, hogy akkor is a többes károkozásra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ha a kárt több egyidejűleg kifejtett magatartás közül bármelyik okozhatta és nem állapítható meg a károkozó tényleges személye.

A szerződésszegéssel okozott kár

Az új Ptk-ban szétválik a kontraktuális (szerződésszegéssel okozott károkért) és a deliktuális (szerződésen kívüli károkért) való felelősség. A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség az új kódexben objektív alapú felelősség, ami azt jelenti, hogy a jogszabály egyrészt szigorítja a kimentést, másrészt a szerződéskötéskor előre látható károk megtérítésére korlátozza a szerződésszegő felelősségét. A kimentést csak akkor engedi meg az új kódex, ha a szerződésszegés a szerződést szegő fél ellenőrzési körén kívül eső olyan elháríthatatlan ok miatt következett be, amely nem volt előre látható a szerződés megkötésekor – azaz megtörik a teljes kártérítés elve, csak a következményi károk és az elmaradt haszon tekintetében áll fenn a felelősség. Mindezek miatt az új Ptk. hatálybalépésével fokozott jelentősége lett annak, hogy a vállalkozások egymás között létrejött szerződéseiben közreműködő jogi képviselők a szerződő partnereket körültekintően tájékoztassák a szerződésszegés várható következményeire. A bizonyítási teher alapvetően a károsulton van, és méltányossági alapon a kár mértéke nem csökkenthető.

Cselekvőképesség és személyiségvédelem

Megszűnt a cselekvőképességet kizáró gondnokság, helyette részben, illetve teljesen lehet korlátozni a cselekvőképességet, de általános jelleggel nem, csak bizonyos ügycsoportokra vonatkozóan.

A személyiségvédelem területén a legnagyobb változás a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményeként bevezetett sérelemdíj intézménye, ami felváltja a nem vagyoni kártérítést. A sérelmet szenvedettnek a jogsértés tényén túl a hátrány okozását nem kell bizonyítani, azaz a sérelem ténye már önmagában elegendő a kártérítés megállapításához. A bírói gyakorlatra bízza azonban a törvény, hogy a bagatell igényeket és azok megtérítését hogyan lehet ilyenkor kiszűrni.

Jogi személyek

A társasági jog anyagi jogi szabályai bekerültek az új kódexbe, azzal az alapvető szemléletváltással, hogy főszabály a diszpozitivitás, azaz az általános eltérést engedő szabály. Bármit megtehetnek a felek, amit a törvény nem tilt. Tehát csak attól nem lehet eltérni a társasági szerződésben, amit kifejezetten tilt a törvény.

Biztonsági klauzulaként beépítették azonban a kódexbe, hogy megakadályozhatók olyan társasági jogi gesztusok, amiket nem célszerű megengedni. Ezért konkrét tilalom nélkül is semmis az olyan társasági jogi rendelkezés, ami sérti a hitelezők, a kisebbség érdekét vagy a munkavállalók érdekeibe ütközik, vagy a társaság feletti felügyelet gyakorlását akadályozza.

A társasági jog szabályai egyebekben alapvetően nem változtak, a korlátolt felelősségű társaságok saját üzletrészének korlátozása és törzstőkéjének megemelési kötelezettsége kivételével.

A vezető tisztségviselő felelőssége: alapvetően nem változik

Alapvetően nem változott a vezető tisztségviselők felelőssége. Az új Ptk. szabályozásának egyetlen többleteleme az, hogy ha a vezető tisztségviselő e minőségében eljárva szerződésen kívül harmadik személynek kárt okoz, akkor vele együtt egyetemlegesen a cége is köteles helytállni.

A vezető tisztségviselő felelősségéről az új kódex három helyen rendelkezik:

• A 3. könyv 24. §-ában: ahol kimondja, hogy a vezető tisztségviselő felel a társasággal szemben a szerződésszegésért okozott kártérítésre vonatkozó szabályok szerint. Mivel a szerződésszegéssel okozott kárfelelősség objektív alapú lett, itt valóban szigorúbb a szabály, azonban ettől a diszpozitivitás elve alapján el lehet térni, azaz például összegszerűen korlátozható a vezető tisztségviselő felelőssége
• A 3. könyv 118. §-ában: ahol arról rendelkezik, hogy a már felszámolás alatt álló társaság hitelezői kivételesen pert indíthatnak a vezető tisztségviselővel szemben. Ez a felelősségi alakzat a GT-ben eddig is szabályozva volt, ezt emelték be az új Ptk-ba.
• A 6. kötelmi jogi könyv 541. §-ában: ezt a felelősségi alakzatot értelmezik félre sokan. A deliktuaális felelősség körében, azaz ha a vezető tisztségviselő e minőségében eljárva szerződésen kívül okoz harmadik személynek kárt, akkor vele együtt egyetemlegesen a cége is köteles helytállni.

Mindhárom felelősségi szabály diszpozitív, el lehet tőle térni, azaz a felelősséget a felelősséget lehet korlátozni.  A deliktuális felelősség körében azonban a szándékos károkozásért, illetve az életben, testi épségben okozott kárért való felelősséget nem lehet kizárni.

Öröklés

Alapvetően megváltozik a túlélő házastárs (özvegy) öröklési jogállása. Amennyiben az örökhagyónak van leszármazója, akkor az özvegy a leszármazó mellett csak korlátozott haszonélvezeti jogot gyakorol, viszont egy gyermekrészt örököl a hagyaték többi részéből. Amennyiben az örökhagyó leszármazó nélkül hal meg, akkor az özvegy az örökhagyó szülei fele-fele arányban örökölnek.

Nagyobb hangsúlyt kap a végrendeleti öröklés, a köteles rész mértéke pedig a törvényes örökrész harmadára csökkent.

A jogalkalmazási gyakorlat nagy kihívás előtt áll, hiszen a régi Ptk. még sokáig élni fog, az átmeneti rendelkezések (2013. évi CLXXVII. törvény) mondják meg, mikor és mennyiben, melyik törvényt kell majd alkalmazni.

Nettó árbevétel csökkentő tételek korlátozott levonhatósága

A 2012. évre vonatkozó szabályozás alapján valamennyi nettó árbevétel csökkentő tétel – eladott áruk beszerzési értéke (elábé), közvetített szolgáltatások értéke, anyagköltség, k+f, alvállalkozói teljesítések értéke – 100%-ban levonható a nettó árbevételből.

2013-tól a nettó árbevétel csökkentő tételek közül az elábé és a közvetített szolgáltatások értéke, az 500 millió Ft nettó árbevételt meghaladó vállalkozások esetében korlátozottan levonható.

Ez a korlátozottság azonban nem érvényesül, figyelmen kívül hagyandó:

• a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) szerinti exportértékesítésre jutó elábé és közvetített szolgáltatások értékre,
• a pénzügyi lízing keretében elszámolt elábére,
• közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek, mint áruk értékesítése kapcsán elszámolt elábére,
• az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetnél az általa vásárolt és továbbértékesített, a Számviteli tv. szerinti elábéként elszámolt földgáz és villamos energia beszerzési értékre.

Sávos korlátozás

 A Htv. 39. § új (4)-(8) bekezdésekkel egészült ki, a (4) bekezdés tartalmaz egy progresszív, sávos törvényi korlátozást az elábére és a közvetített szolgáltatások együttes értékére vonatkozólag:

• 500 millió Ft árbevételig a sávba jutó elábé és közvetített szolgáltatás együttes értéke 100%-a,
• 500-20.000 millió Ft között a sávba jutó elábé és közvetített szolgáltatás, max. az árbevétel 85%-a,
• 20.000-80.000 millió Ft között a sávba jutó elábé és közvetített szolgáltatás, max. az árbevétel 75%-a
• 80.000 millió Ft felett a sávba jutó elábé és közvetített szolgáltatás, max. az árbevétel 70%-a

  vonható le.

A második sávtól kezdődően az elábé és közvetített szolgáltatások együttes értéke tekintetében törvényi korlátozás érvényesül.

A számítás menete 2013-ra vonatkozólag

1. A nettó árbevételt be kell sorolni az egyes nettó árbevétel sávokba, 0-500 millió Ft-ig, 500 millió 1 Ft-tól 20 000 millió Ft-ig, így tovább egészen a 80 000 millió Ft feletti részig.
2. Meg kell határozni, hogy az adott sávba jutó nettó árbevételhez milyen összegű elábé és közvetített szolgáltatás érték jut.
3. A számítás a következő: összes elábé és közvetített szolgáltatások együttes értéke, szorozva az adott sávba jutó nettó árbevétel összegével, s osztva az összes nettó árbevétel összegével.
4. A számításokat valamennyi sávba sorolt nettó árbevétel tételnél elvégezve megkapjuk, hogy az egyes nettó árbevétel sávokba maximum mekkora összegű elábé és közvetített szolgáltatások értéke jutna 100 %-os levonhatóság esetén.
5. Meg kell határozni az egyes sávokban (korlátosan) levonható elábé + közvetített szolgáltatások értékének összegét. Ez úgy történik, hogy az adott sávba jutó nettó árbevételt megszorozzuk a figyelembe vehető százalékos mértékkel, s megkapjuk az e sávhoz tartozóan levonható elábé és közvetített szolgáltatások együttes értékét. A sávba jutó maximális elábé és közvetített szolgáltatások értéke, illetőleg a korlátos mértékkel számított összeg közül a kisebb vehető figyelembe az adóalap megállapításánál.
6. Az egyes sorok kapcsán figyelembe vehető elábé és közvetített szolgáltatások értékét összeadva megkapjuk a 2013. évi nettó árbevételből levonható elábé és közvetített szolgáltatások együttes összegét.

Általánosságban és összességében elmondható, a kivételekre vonatkozó szabályozás alapján is, hogy a nettó árbevételhez kapcsolódó korlátozott lehetőségek az elábé és a közvetített szolgáltatások keretében alapvetően az 500 millió Ft nettó árbevételt meghaladó bolti kiskereskedelmi-, illetőleg az energiaszektorban tevékenykedő vállalkozásoknál fog jelentkezni.

Előlegfizetési kötelezettség

A Htv. 41. § (7) bekezdése szerint, ha jogszabályi változás miatt – többek között – az adó alapja az adóévre módosul, akkor az előleg összegét az adóalap változása figyelembevételével kell megállapítani és bevallani.

A társasházak közös képviselőinek, intézőbizottságainak 2013. december 31-ét követően hatályba lépett legfontosabb új feladata a tulajdonostársaknak a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódó tájékoztatása. Rezsicsökkentés alatt a rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény 9. §-ában foglaltakat kell érteni. Ezt a feladatot a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 43/A §-a alapján többletdíjazás felszámítása nélkül kell teljesíteni a következők szerint:

• Minden hónap 15. napjáig, írásban, figyelemfelkeltő és jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján legalább 45 nap időtartamra ki kell függeszteni – a törvény 1. számú mellékletében meghatározott formában és tartalommal – a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díjai (a továbbiakban közös rezsi) vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként jelentkező megtakarításokat költség-nemenkénti bontásban.
• A közös rezsit érintően minden év február 15. napjáig, írásban tájékoztatni kell a tulajdonostársakat a rezsicsökkentés egyes közszolgáltatási területeken történt bevezetése óta, az annak eredményeként a tulajdonostárs külön tulajdonú lakása és a nem lakás céljára szolgáló helyisége tekintetében jelentkező megtakarításairól költségnem szerinti bontásban és évenként összesítve.
• Az éves elszámolásról, a költségvetés megállapításáról szóló közgyűlés időpontjáig, de legkésőbb május 31-éig szintén írásban tájékoztatni kell a tulajdonostársakat a rezsicsökkentések eredményeként jelentkező megtakarítások összegéről költségnemenként és tulajdonostársanként a közös költség megosztásának a szervezeti működési szabályzatban megállapított szabálya szerinti bontásban.
• Ha a társasház valamely közüzemi szolgáltatás tekintetében nem részesült a rezsicsökkentésből eredő megtakarításban, akkor a közös képviselő vagy az intézőbizottság köteles ennek indokát a tájékoztatásban érthető és világos módon szerepeltetni. Ha a társasház a villamos energiát vagy földgázt nem egyetemes szolgáltatás keretében vételezi, akkor a tájékoztatásban azt kell feltüntetni, hogy ezen okból az említett területen a társasház nem jogosult a rezsicsökkentésre.
• Ha a fogyasztóvédelmi hatóság eljárása során megállapítja a fentiekben foglaltak megsértését, a kiszabott fogyasztóvédelmi bírság megfizetésére a közös képviselő vagy az intézőbizottság köteles, a társasházat helytállási kötelezettség nem terheli. A bírság megfizetéséért az intézőbizottság tagjainak felelőssége egyetemleges.

Munka törvénykönyve szerint:

134. § (1) A munkáltató nyilvántartja

a) a rendes és a rendkívüli munkaidő,

b) a készenlét,

c) a szabadság

tartamát.

(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.

(3) Az (1) bekezdés a) pont szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.

(4) A munkáltató nyilvántartja

a) a 92. § (2) bekezdés,

b) a 99. (3) bekezdés,

c) a 135. § (4) bekezdés

szerinti megállapodásokat.

A (11) bekezdés a munkáltató számára kötelezettségként írja elő az átlag heti 48 órát meghaladó munkavégzésre irányuló munkavállalókkal kötött megállapodások (ún. opt-out megállapodások) nyilvántartását az Mt. 134. §-ának új (4) bekezdéssel történő kiegészítésével.

A munka- és pihenőidő nyilvántartásának olyannak kell lennie, hogy abból a törvényben előírtak megtartására egyértelmű következtetést lehessen levonni, ezeket a munkaidő nyilvántartásban a munkaidő-beosztásban történt változást megfelelően dokumentálni kell. A közölt munkaidő-beosztástól eltérő pihenőnapi munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül.

A munkáltató kötelezettsége, hogy nyilvántartsa a munkavállaló

a) rendes és rendkívüli munkaidejének kezdő és befejező időpontját és tartamát,

b) készenlétének kezdő és befejező időpontját és tartamát, illetve

c) szabadságának tartamát,

d) a hosszabb teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra vonatkozó megállapodásokat,

e) a hosszabb teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal kötött, a napi és heti beosztás szerinti munkaidő mértékének megemelésére vonatkozó megállapodásokat,

f) a légi, vízi, közúti, vasúti, közlekedésben dolgozó, a törvényben meghatározott munkavállalókkal kötött, a napi és heti beosztás szerinti munkaidő mértékének megemelésére vonatkozó megállapodásokat.

A rendes és rendkívüli munkaidejének kezdő és befejező időpontjának nyilvántartását a munkáltató az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezetheti – azaz nem szükséges minden nap mindkét félnek igazolnia a beosztástól eltérő változásokat, azt elég a munkáltatónak vezetnie, és a hónap végén mindkét félnek igazolnia.

A kedvezőtlen hazai banki környezet miatt, bankköltségek optimalizálása miatt több társaság gondolkodik, hogy magyar bankszámlája megtartása mellett Szlovákiában is számlát nyisson. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 38. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a belföldi jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságnak és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek – ideértve az egyéni vállalkozót is – (a továbbiakban együtt: pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó) legalább egy BELFÖLDI pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie.
Az Art. 3. számú melléklete D/I. 5. pontja értelmében a pénzforgalmi számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató – a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével – a pénzforgalmi számla megnyitását és megszüntetését annak időpontját követő hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli az állami adóhatósággal.

Az Art. nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett adózó külföldi bankszámlaszámmal is rendelkezzen. A külföldi bankszámlaszám a NAV törzsadatába nem kerül be, ugyanis a külföldi pénzforgalmi szolgáltató nem tartozik a fent említett törvények hatálya alá.
Az Art. ilyen irányú rendelkezése hiányában a fent említett cégeknek nincs bejelentési kötelezettségük a külföldi bankszámlaszámot illetően.